2013. október 9., szerda

Chapter 4.





Teltek a napok. Mire feleszméltem szerda volt. Egyrészt az utolsó tanítási nap a suliban, másrészt pedig ma este találkozom L-el. Meg mondom őszintén nekem csak egy név jut eszembe ezzel a betűvel kapcsolatban az pedig Liam. Tudásom szerint nincs másik olyan ember akinek ’L’ betűvel kezdődne a neve és még ismerem is. Szorgosan pakoltam a könyveket a táskámba és rohantam le a lépcsőn mivel késésben voltam. Még gyorsan befutottam a konyhába a reggelimért és elköszöntem mindenkitől egy-egy puszival vagy  a bátyám esetében egy öleléssel és már szaladtam is a suli felé. - Még jó, hogy 10 percre lakunk a sulitól. - gondoltam magamban. Befordultam az utolsó sarkon is és egy-kettőre az iskola kapujában találtam magam. Elmotyogtam egy gyors ’Jó reggelt’-et a portásnak mikor beléptem az ajtón és a termünkhöz mentem. Kopogás nélkül benyitottam mire tudatosult bennem, hogy a tanárom már javában tartja az órát.
- Amanda McCourtney mivel magyarázza a majdnem 10 perces késését?- kérdezte mérgesen a nyelvtan tanárom.
- Elaludtam tanárnő. Sajnálom. – válaszoltam és próbáltam olyan bűnbánó fejet vágni amilyet csak tudtam, nehogy most kelljen elmennem az igazgatóiba.
- Szerencséje van, hogy ez az utolsó nap különben ment volna az igazgatóhoz. Üljön le!- parancsolt rám. A helyemhez siettem majd leültem barátnőm mellé. Az óra további részében meghúzódtam és bújtam a könyvem. Amint meghallottam a csengőt és a tanár is elhagyta a termet felsóhajtottam.
- Mi volt ez a késés Amy?- kérdezte az egyik fiú.
- Nem tudom nem szólt a telefonom ébresztője reggel. - válaszoltam és itt be is fejeztük a beszélgetést. A nap további része zökkenő mentesen ment. Szerencsémre. 2-kor az utolsó órámról is kicsengettek. Minden cuccom belepakoltam a táskámba és indultam volna haza, ha valaki nem fogja meg a vállam.
- Mi van veled? Napok óta egy szót sem szólsz hozzánk. Olyan furcsa vagy mióta a plázában nekimentél annak a gyereknek. - mondta Cara miközben Britt helyeslően bólogatott.  
- Jaj, istenem nagyon sajnálom, de nagyon sok dolgom van és, hogy érted, hogy furcsa vagyok?-füllentettem egy kicsit. Mostanában nagyon sokat gondolkozok el értelmes és értelmetlen dolgokon is.
- Ha kérdezek, valamit nem is figyelsz, vagy csak bólogatsz. Órán is mondtam valamit, de mintha a falnak beszéltem volna. - tényleg kérdezett valamit nem is emlékszem rá. –gondolkoztam.
- Én tényleg sajnálom, és kérlek, ne haragudjatok rám, de mennem kell. -Ezzel ott hagytam őket. Nem vettem észre, hogy meg változtam volna. Vagy mégis? Na mindegy. Amint hazaértem elkezdtem készülődni.  A szobám sarkába hajítottam a táskám és bementem a fürdőszobába. Levetkőztem és a használt ruhám a szennyes tartó kosárba raktam. Engedtem a kádba forró vizet majd elmerültem a habok között.  Amint elegendő víz lett elzártam a csapot. Nagyon belemerülhettem a gondolkodásomba, ugyanis amikor felébredtem majdnem megfagytam. Gyorsan nyomtam a tenyerembe a kedvenc tusfürdőmből és bekentem vele a testem minden porcikáját majd lemostam magamról. Ugyan ezt megcsináltam a hajammal, azzal ellentétben, hogy most sampont raktam a kezembe majd jól beledörzsöltem barna hajamba. Leöblítettem és kiléptem a kádból. Megfogtam a törölközőm magam köré tekertem és kihúztam a dugót. Amíg lefolyott a víz, addig teljesen szárazra töröltem a bőröm.  A hajam szerencsére gyorsan megszárad így csak párszor kellett át dörzsölni majd 5 perc szárítás után teljesen vízmentes volt. Még kimostam a kádból a megmaradt habot és kiléptem az ajtón. Elsétáltam a szekrényemhez és beálltam elé majd megpróbáltam valami viselhető kicsit melegebb ruhát kirángatni. Sajnos nem nagyon tudok rendet tartania a szekrényemben. Egyszer összepakolom, egy hétig talán normálisan néz ki és utána ugyanolyan, mint az előtt. Inkább nem is szenvedek vele. Bár összepakoltam volna, mert ennek a következménye az lett, hogy a kupacba pakolt cuccaim kidőltek egyenesen rám.  Mondhatom szép látványt lehetett. Különösebb képpen most nem foglalkoztam most azzal, hogy hogyan rakom vissza őket, inkább összeszedtem a kiválasztott darabokat és magamra kapkodtam.
 


Nem sminkeltem csak fújtam magamra a Cher Lloyd parfümömből. Előkerestem a telefonom majd zsebre vágtam a készüléket és némi pénzt is vittem magammal. Felhúztam kedvenc tornacipőm és belebújtam a pulcsimba és indulásra készen voltam.  Még ránéztem az órára, ami 7:26-ot mutatott.  Hívtam egy taxit. Miután ki mentem a bejárati ajtón gondosan bezártam és elindultam a járda felé. Pár perc múlva egy kisebb fényáradatra lettem figyelmes, és ahogy közeledett rájöttem, hogy ez az Én fuvarom lesz. Amint megállt előttem beugrottam az autóba és bediktáltam a pontos címet. 8 óra előtt egy-két perccel érkeztem meg a megbeszélt helyre. Csak vártam, vártam és vártam, de nem jött így fél óra múlva úgy döntöttem,hogy veszek egy kávét és haza sétálok. Az italom viszonylag hamar megkaptam ezért kifelé vettem az irányt. A meleg végig járta a torkom miközben kicsiket kortyoltam a forró koffein bombából. Útközben át kellett mennem egy sötét sikátoron. Ilyenkor nagyon félelmetes így kicsit jobban siettem. Már majdnem kiértem a végére mikor valaki megfogta a csuklóm.
- Szia. Sajnálom, hogy késtem nagy volt a forgalom a városban. - mondta. Az arcát nem láttam, de a hangját ezer közül felismertem volna és ez nem Liam-é volt…
-------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok meg is érkezett a következő rész.. Ehhez nem fűzök túl sok mindent úgyhogy remélem tetszett. Komikat és pipákat szivesen fogadok..
Puszi: Szandra

1 megjegyzés:

  1. ha nem Liam,akkor ki? Kérlek ne várass meg minket ennyire! Gyorsan hozzad a kövii részt!

    VálaszTörlés