- Nah gyerekek ki, mire gondolt a bállal kapcsolatban? - szólalt meg az osztályfőnök, amint leült az asztalához.
- Legyen lufi bál, amin a legfontosabb díszlet a lufi. - vetett fel egy ötletet az egyik lány az osztályból.
- Két éve már volt. Esetleg valami más?
- Virágbál? Szerintem ez nagyon cuki lenne. - nyávogta Amber, a suli legnagyobb lotyója, aki nem mellesleg az osztályunkba is jár, persze nekem már csak ilyen a szerencsém. Jut eszembe, ha nem a rózsaszín világában élne és nem hinné magáról, hogy csak ő van a világon még normális is lenne. Nah jó ezt én sem gondoltam komolyan. Csak egy kicsit mosolyodtam el ezen és fintorogtam az ötletén, de egyből kiszúrta ez a banya.
- Miért talán neked van jobb ötleted Amy? Kíváncsian várom mit mondasz.
- Ami azt illeti van egy csak az nem éppen a nyálas kategóriába tartozik. Szóval én arra gondoltam, hogy lehetne ilyen vámpíros-zombis hatású, persze nem az az ijesztő, hanem a határokon belüli ízléses buli ezekkel a motívumokkal.
- Nem is hangzik rosszul, és ha jól tudom még nem is csináltak ilyen témájút. Részemről legyen. - mondta a tanárnő, majd egy kis hatás szünet után az osztály nagy része beleegyezően bólintott, csak Amber és a követői fintorogtak, de hát ez kit érdekel? Az óra hátra levő részében elkezdtük tervezni a különböző apróságokat és megbeszéltük ki mit fog díszíteni és készíteni a tornatermi dekorációhoz. A nap folyamán megbeszéltük, hogy elmegyünk délután egy ruhaboltba, ahol tudunk olyan összeállítást készíteni a kiegészítőkkel együtt, ami a célnak megfelel.
***
- Brit te milyen ruhát veszel? - kérdeztem barátnőmtől.
- Még nem tudom, nincs kedvem kiöltözni. Te?
- Azt hiszem valami picit elegáns, de kényelmeset. Cara?
- Hmm még nem is gondolkodtam rajta túl sokat.
- Jah persze, mert mindig máshol járnak a gondolataid.
- Brit ez nem igaz, amúgy meg láttam, hogyan néztél múltkor Zayn-re. - vágott vissza, mire az említett olyan vörös lett, mint egy paradicsom. Kicsit gonosz tekintetem lehetett egy ördögi vigyorral megspékelve, miszerint drágalátos barátnőnk, ha nem is fülig, de egy kicsit szerelmes, ami számunkra kedvező, hiszen így tudjuk mivel zsarolni, ha egyszer is rosszat szól nekünk vagy ami neki is jó és mi sem leszünk tőle rosszak segítünk neki, hogy összejöjjön. Az első boltban éppen még tárgyaltuk volna az előző témát, amikor valaki megkopogtatta a vállam.
- Te meg mi a bánatot keresel itt? - kicsit megijesztett, hogy az a szemét Logan áll mögöttem, de gondolom akkor itt van vele Amber is, mivel mikor dobtam anno gyorsan összejött vele.
- Tudod, megláttalak és gondoltam ide jövök köszönni rendes osztálytársként, remélem nem baj. - olyan undorító volt az a mosoly az arcán, hogy majdnem elhánytam magam. Tényleg el is felejtettem, hogy ez is hozzánk jár és igen direkt használtam az "ez" mutató névmást rá, mert nem érdemel többet.
- Akkor meg kell, hogy sértselek, ugyanis pont nem izgat semmi sem, ami veled kapcsolatos és ezt a jó pofizást is megtarthatnád magadnak, mert nagyon rosszul áll neked. - ezzel faképnél hagytam és megkerestem a többieket, mert már rég elmentek onnan, ahol én voltam. Olyan furcsa érzésem volt, hogy miután elrabolt és mocskos dolgokat tett velem itt "beszélgetek" vele. Pár órás keresgélés után megtaláltam az igazit, ami nem volt túl kihívó, de nem is volt ilyen hercegnő stílusa. Még megvártam a lányokat is, hogy végezzenek, majd mind a hárman a kasszához mentünk és kifizettük a ruhákat.
***
Épp a díszletet készítjük hiszen egy hét múlva itt a bál és még semmi sem volt felrakva a terem semelyik részére sem. Az osztályfőnökünk elintézte, hogy ezen a héten senki se menjen be oda, hiszen nem lenne jó, ha valaki tönkre tenné a munkánkat. Én most Britt-tel a bordásfalakra fűzöm fel madzaggal a hátteret és az elég élethűre sikerült művér rajzot is.
- Cara tudsz adni egy kis ragasztót. - szóltam, mert a madzag magában nem akarta megtartani a papírt, de nem érkezett válasz, ezért újra próbálkoztam, de semmi. Gondoltam megnézem itt van-e még és nem lépett le gyorsan, amíg háttal álltunk neki. Amint megfordultam elkezdtem ordítozni, mint valami fél őrült.
- Gyorsan valaki hívjon mentőt! Cara kelj fel! Hallod ne szórakozz velünk! - elég erőteljesen ráztam a vállát, de nem reagált, majd meg láttam azt a kicsi vér foltot a padlón és a sebet a fején. Fogalmunk sem volt, hogy mit tegyünk, ezért csak ott térdeltünk mellette és figyeltük a légzését. Körül-belül 10 perc múlva megérkeztek a mentősök, akik egy rutin vizsgálat után hordágyra tették és kivitték az autóhoz. Mindketten vele mentünk és elmondtuk, hogy mit láttunk. Írtam Niall-nek is egy rövid üzenetet.
Szia! Ahogy tudsz gyere be a kórházba és Louis-t is hozd magaddal. Nyugi nem történt velem semmi, majd elmondok mindent, ha ide értetek.
Ui.: A fiúk ne szólj, mert nem szeretném, ha a holnapi címlapon lennétek.
Szeretlek: Amy
Ezt a pár sort is nehéz volt begépelni és vagy harmincszor elrontottam, de végül sikerült. Visszacsúsztattam a zsebembe a telefonom és megfogtam Brit kezét.- Nyugi nem lesz semmi baja. - próbált kicsit lenyugtatni, mert elég ideges voltam. A kórházba beérve nagy meglepetés fogadott.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok!! Itt van az új rész, remélem tetszik nektek. Ehhez különösen sok mindent nem fűznék hozzá. Ha tetszett komizzatok, hagyjatok magatok után nyomot.
Puszi: Szandra
