Chapter 25.

Kellemes érzés fogott el az ismerős ház láttán. Olyan sok jó élmény fogott el, aminek néhány olyan csúnya vége lett, de szerencsére mára már minden rendbe jött. Leállítottam a motort, amire a mellettem alvó fiú is felkelt, így miután kiszálltunk az autóból a bejárat felé indultunk. Az ajtó nyitódott még mielőtt csengethettem volna. Liam anyukája széles mosollyal invitált be bennünket. Ahogy beértünk szoros ölelésbe vont mindkettőnket, majd ugyanígy tett Liam apukája is, aki időközben megérkezett hozzánk.
- Nagyon örülök, hogy eljötettek. Már olyan rég láttalak Amy, mennyit változtál azóta. Igazi nő lettél, egyszerűen gyönyörű vagy. - kissé elpirultam, de megköszöntem a kedves szavakat.
- Tudjátok nem véletlenül hoztam el magammal Amy - t. - kulcsolta össze ujjainkat Liam - egy ideje már együtt vagyunk, így gondoltuk elmondjuk. - A szülei csak gratuláltak nekünk, majd az ebédlő felé vettük az irányt, ahol már elő volt készítve a frissen sült - főtt étel. Már csak a látványtól nagyon éhes lettem, aztán megcsapta az orromat az étel illata, aminek nem tudtam ellenállni ezért egyből leültem, hogy minél hamarabb ehessek a fenséges ebédből.
Miután végeztünk az evéssel segítettem Karen - nek elmosogatni a piszkos edényeket. Eközben sok mindent meg tudtam az utóbbi évekről. Elmesélte, hogy szerette Londont, de a szíve visszahúzta ide Wolverhampton - ba, és hogy Liam már jó ideje nem járt itthon, mert annyit konceteztek mostanában, hogy nem volt ideje hazalátogatnia, ezért csak néhányszor beszéltek telefonon.
Ahogy végeztünk bementünk a nappaliba, ahol Geoff és Liam valami focit nézett. Az arcukról le tudtam olvasni, hogy ez valami nagyon fontos meccs lehetett, mert mindketten csak egy pillanatra emelték ránk a tekintetüket, de már vissza is helyezték a hatalmas képernyőre. Nem is zavartam őket inkább körbe vezettem tekintetem a helységen. Megláttam néhány régi és mostanában készült képeket a kandalló tetején és a falakon ezért arra vettem az irányt, hogy jobban szemügyre tudjam őket venni. Volt néhány, amit már láttam, de voltak újak is, amiken Liam és a két nővére szerepelt vagy csak az előbb említett fiú egy nyaraláson. Megmosolyogtatott az a kép. Annyira aranyos kisfiú volt és most meg már elmúlt 22 éves. Átvezettem tekintetem a falra, ahol Karen és Geoff esküvői fotója pihent. Eltöprengtem, hogy vajon nekem is lesz ilyen szép mennyasszonyi ruhám vagy esetleg gyerekeim, de el is hessegettem ezeket a gondolatokat, amikor két kéz ölelte át derekamat. Liam a fejét a vállamra helyezte, miközben együtt néztük a hatalmas fotót.
- Ugye milyen gyönyörű ez a kép? - kérdeztem tőle pár perc elteltével.
- Egyszer te is így fogsz mosolyogni életed legszebb napján. - Olyan édesen súgta ezeket a szavakat a fülembe, hogy csak elmosolyodtam, majd megfordulva egy puszit nyomtam borostás arcára.
- Gyere mutatok valamit. - Kezdett el az bejárat felé húzni. Felvettük a cipőinket és a kabátot, majd kilépve az ajtón, kézen fogva sétáltunk a régi játszótér felé. Először nem értettem minek jövünk ide, de amint megláttam a helyet egyből rájöttem. Az egész tér teljesen megújult, a régebbi játéjokat kicserélték korszerűbbek és kis virágos kerteket is alakítottak ki padokkal és egy kőösvénnyel keretezve. A számomra legkedvesebb és legtöbb emléket felhozó építmény még meg volt, csak a festése volt más, hiszen a régi már rozsdásodott és a festék is erősen pattogzott le. A hinta felé vettük az irány, és ahogy odaértünk belehuppantunk egy - egy ülőkébe. Löködni kezdtük magunkat, és úgy hogy felszabadultak vagyunk, nincs semmi problémánk, nem aggódtunk senki és semmi miatt, ami egy felemelő érzés volt.
- Arra gondolta, hogy most itt a nyár, mi lenne ha elkísérnél engem néhány koncertre?
- Szerintem ez egy remek ötlet, de szerinted nem fognak utálkozni miattam? Mármint nem akarom, hogy azt higgyék, hogy mindenkivel össze akarok jönni. Elég furcsa lenne, ha most a te oldaladon jelennék meg, hiszen néhány hónapja még Niall-el voltam együtt.
- Emiatt ne aggódj meg fogják érteni, de ha mégsem, nem érdekel mit gondolnak. A rajongóink igazán kedvesek csak először lesznek ellenszenvesek egy kicsit, de idővel megbarátkoznak a gondolattal.
- Akkor persze veled megyek, és amúgy merre mennénk? - Kérdeztem.
- Először Európába megyünk, ahol Franciaország, Németország és Hollandia lesz az úti célunk, majd Amerikába repülünk ott körül - belül hét koncertünk lesz, és nyár végén pedig itthon leszünk, dw majd beszélned kell a főnököddel a szabadság miatt.
- Már nem kell.
- Miért?
- Igazából már egy ideje nem dolgozok ott, mert folyamatosan engem piszkált meg mindenben engem vont kérdőre, így elegem lett belőle és kiléptem.
- Nem is mondtad nekem.
- Tudom és sajnálom is, hogy nem említettem, de elfelejtettem. - Nem szólt semmit csak biccentett egyet, amivel azt jelezte, hogy megértette és nem haragszik rám.
Rámosolyogtam, majd kicsit hátra dőltem - úgy hogy a hajam pont súrolta a földet - miután gyorsabban kezdtem el löködni magam. Újra kislánynak éreztem magamat. Mikor már kezdtem szédülni ebben a helyzet visszaültem és elkezdtem lassítani, hogy visszanyerjem eredeti pozíciómat. Liam - et figyeltem közben, aki csak nyugodtan ücsörgött és leste minden egyes mozdulatom. Hamarosan megálltam és átvándoroltam Liam ölébe. Nagyon reméltem, hogy nem szakad le a hinta kettőnk súlya alatt, de csak egy kisebb nyikorgást hallatott. Csak néztem borostás arcát, majd apró puszikat leheltem először homlokára, majd arcára és végül szájára. Ahogy ajkaink összeértek nem tudtam betelni vele, így egyre hosszabb és szenvedélyesebb csókokat adtam neki. Belemosolygott csókunkba, majd homlokát az enyémnek döntötte, úgy kémlelte arcomat.
- Szeretlek. - Szólalt meg egy idő után.
- Én is. - leheltem szájába, majd újra teljesen összefortunk. Ahogy nyelve táncra hívta enyémet, egyre jobban vágytam rá.
- Egy kicsit fázok. Nem megyünk vissza? - Kérdeztem, hiszen így estefele már eléggé lehűlt a levegő, és igencsak csípte arcomat a hideg.
- Rendben. - Összekulcsolta ujjainkat, majd úgy húzott maga után a szülei háza felé.
A szobájába beérve egyből ajkaimnak esett és ellent mondást nem tűrően falta őket. Kezeinket összekulcsolta fejem fölött miután óvatosan a falhoz nyomott. Alsó ajkamat kissé megharapta, mellyel azonnali bejutást adtam neki. Nyelveink forró táncba kezdtek, majd megfordított és az ágy felé kezdett tolni. Mikor elértük a fekvőhely szélét, ledöntött rá, ő pedig fölém támaszkodott, hogy ne nyomjon teljes súlyával. Nyakamba temette arcát és ott csókolgatta a puha bőrt, majd miután megunta összecsípte fogaival a területet. Közben lehunytam a szemem és élveztem minden egyes pillanatát cselekedeteinek. Puszikkal halmozta el először állam vonalát, majd számat édes csókokkal kényeztetni, miközben felgyűrte pólómat és hideg kezével megérintette csípőmet, majd egyre feljebb haladt, végül pedig megszabadított felsőmtől. Én is elkezdtem lehúzni róla a fekete ruhaanyagot, majd kibújtattam fejét rajta és valahova a szobába elhajítottam. Kínzó lassúsággal csatolta ki melltartómat, majd húzta le rólam, miközben én az övével babráltam és kisebb ügyetlenségekkel, de sikerült kicsatolnom, majd letolnom róla a nadrágot. Halk sóhajtások hagyták el számat, miközben melleimet csókolta vagy maszírozta. Beleakasztottam két ujjamat alsónadrágjának szélébe és egy erősebb rántással, már le is húztam róla. Ő sem tétlenkedett közben, mert megszabadított utolsó ruhadarabomtól is. Óvatosan olvasztotta össze forró testünket, miközben zilálásunk hallatszódott az egész szobában. Egyszerre léptük át a gyönyör kapuját, melyet egy hangosabb sóhajtással jeleztünk egymásnak. Liam mellém feküdt és próbálta egyenletessé tenni légzését, miközben tenyere arcomon pihent, melyet hüvelykujjával simogatott. Fejemet mellkasára hajtottam, és csak hallgattam szívverését.
- Szeretlek. - Csókolt bele hajamba.
- Én is. - Majd ezeket a szavakat kimondva hamarosan elnyomott az álom.

Chapter 24.

A nappaliban arra keltem, hogy legurulok a kanapéról, ugyanis tegnap szétnyitottuk Liam mégis akkora helyet foglalt el, hogy az oldalamra fordulva is alig fértem, így hát egy könnyed lökéssel is a földön találtam magam. Ránéztem az órára, ami háromnegyed kilencet mutatott. Gondoltam ha már ennyi az idő és úgysem tudnék visszaaludni, készítek egy kis reggelit kettőnknek. Benéztem a hűtőbe, de az tátongott az ürességtől, ezért úgy gondoltam leugrok a közeli pékségbe és veszek magunknak valami ételt. Felvettem egy fekete cicanadrágot és egy hosszított aljú fehér felsőt, majd az előtérben felhúztam a tornacipőmet és a bőrzsekimet is. Halkan becsuktam az ajtót és elindult a bolt felé. Nem volt messze tőlünk, így szinte már akkor éreztem a péksütemények illatát, amikor kiléptem a házból. Bementem az üzlethelyiségbe kértem két kakaós csigát és két sajtos pogácsát, majd fizetés után haza felé vettem az irányt. Próbáltam minél kisebb zajt csinálni, de a zacskó - amit a pékségben adtak - elég nagy hangzavart keltett a csendes házban. Szerencsére Liam elég mélyen aludt, hogy ezt ne vegye annnyira észre, de nekem egy kicsit kellemetlen volt. Elővettem két tányért az egyikre a csigákat, a másikra pedig a pogácsákat helyeztem el. Kettő poharat raktam az asztalra és egy dobozos narancslevet melléjük. Teljesen elkészültem mindennel, ezért úgy gondoltam ideje lesz felkelni ennek a hétalvónak. Visszasétáltam a nappaliba és leültem a kihajtott kanapé azon szélére, ahol Liam feküdt. Apró csókokat hagytam arcán, homlokán, majd ajkaira is adtam egy puszit, de ő magará rántott és egy kicsit hosszabbra sikerült, mint azt terveztem.
- Nem is aludtál. - Jelentettem ki, mire felkacagott, akit nem tudtam mire vélni.
- De igen, csak már az elején felkeltem és  nem akartam szalaszthattam el ezt a lehetőséget, így nem reagáltam rá. - Erre nem tudtam mit felelni ezért inkább mondtam neki, hogy hoztam reggelit. Gyorsan feltápászkodott előző helyzetéből, majd én is kimásztam az ágyból és együtt bementünk a konyhába. Elfogyasztottuk a péksüteményeket, megittuk a narancslevet, majd úgy döntöttünk, hogy nem csinálunk egész nap semmit.

Este felé kezdett nagyon unalmassá válni ezért próbáltunk kitalálni valami programot. Liam azt javasolta, hogy menjünk el egyet bulizni. Én helyeslően bólogattam, még a többieket is elhívtam, hogy nehogy az legyen, hogy rájuk nem is gondolunk, de mindenki vagy azt mondta nincs kedve vagy azt, hogy nincsenek otthon, ezért maradt az, hogy csak ketten megyünk. Felvettem egy testhez simuló fekete ruhát és egy magassarkút, persze csak kisebb, hogy nehogy kitörjem a nyakam. Elkészítettem a sminkemet és kivasaltam a hajamat, majd lebattyogtam az előszobába.
- Kész vagyok. - Jelentettem ki, amikor leértem.
- Wow, de szexi ez a ruha - Megköszöntem bókját, majd a kabátomat felvéve mentünk ki az autójához. Mielőtt a klubhoz érkeztünk, Liammel gyorsan elugrottunk a házához, hogy át tudjon öltözni valami alkalomhoz illőbe. Körül - belül fél óra múlva a szórakozóhely hátsó bejáratánál álltunk. Itt a VIP vendégek mehettek be, szóval akinek volt egy kártyája a bejáratnál elhelyezett ellenőrzőszerkezethez, az be tudott menni a helységbe. Bent táncoló fiatalok terítették be a parkettet, a füstgép miatt pedig csak homályosan lehetett látni a DJ pultot. Először a bárhoz mentünk, hogy egy kicsit ráhangolódjunk az estére, én egy alkoholmentes koktélt kértem, mert elvállaltam a sofőrködést a mai napra, így Liam egyből erőssel - azt hiszen vodkával -  kezdte az estét. Amint megittuk a saját italainkat a táncoló tömegbe vetetettük magunkat és a zene ritmusára mozogtunk. Néhány szám után újra a bárpulthoz közelítettünk, ahol kaptunk még egy-kettő italt, majd újból a tánctéren találtuk magunkat. Épp egy lassú zene ment amikor  a DJ a mikrofonba megszólalt:
- Eddig minden csúcs szuper volt, de most jön csak a java. - ordított a mikrofonba és még szinte be sem fejezte a mondatát, jött a meglepetés. Minden oldalról ömlött a hab az emberek közé, akik sikongatva jelezték, hogy bejön nekik a dolog, persze ez alól mi sem voltunk kivételek. Ezalatt pedig Pitbull egyik pörgős száma ment, amit egyaránt üvöltött a tömeg. Körül-belül fél óra múlva beültünk egy boxba, ahol kicsit csendesebb volt a légkör, mint bárhol máshol. Elég sokat beszélgettünk, ami kicsit meglepett, hiszen nem egy ilyen helyen képzeltem el az ilyen szituációkat. Igazából mindenféle témát kiveséztünk. Közölte velem, hogy holnap meglátogatjuk a szüleit, ami egy kisebb gyomorgörcsöt váltott ki belőlem, pedig ismertem őket, most mégis más volt a helyzet, mert nem egyszerűen a haverjaként jelentem meg, hanem mint a barátnője, ami egy teljesen más felállás. Éjjel egy óra körül, úgy döntöttünk, hogy haza indulunk, mert másnap nem akartunk sem el késni, sem másnaposan menni, ami leginkább Liam-re vonatkozott, hiszen több magas alkoholtartalmú italt is megivott, én pedig a kólámmal vagy az alkoholmentes koktélommal tökéletesen elvoltam. Kettőkor sikerült ágyba keverednünk, mivel nem gondoltuk, hogy éjjel is van forgalmi dugó a belvárosban. Még gyorsan adtam az arcára egy jó éjt puszit, bár már szerintem nem érzékelt semmit sem a külvilágból, és ezt pedig a hangos horkolásából állapítottam meg.

Reggel korán keltem, hogy el tudjak menni boltba és össze tudjam szedni a szükséges dolgokat egy sporttáskába. Amint ezekkel végeztem felébresztettem Liam-et, mert egy 3 órás út állt előttünk és ebédre voltunk hivatalosak, ezért délután vagy este elég illetlen dolog lett volna beesni. Mindketten indulásra készen voltunk, ezért az autóhoz mentünk, majd ő az anyósülésre tekepedett le, én pedig a vezető szerepét töltöttem be. Sikeresen odaértünk, ami annak is köszönhető volt, hogy ugye én is onnan származtam, ezért nem volt teljesen idegen a környezet, bár be kell látni az évek nagyon sokat változott a város. Egyedül csak abban kellett segítséget kérnem, hogy most merre laknak a szülei, mert fogalmam sem volt, hogy hova költöztek vissza, de Liam tájékoztatott, hogy még mindig ugyanott laknak, ahol eddig.

Furcsa érzést keltett bennem a környék, hiszen Liam-ékkel majdnem szomszédok voltunk, ezért láttam a mi régi házunkat, amin az "eladó" tábla lógott és látszólag nem lakta senki, mert a fű és a gaz is majdnem térdig ért és az ajtók, ablakok is roskadoztak. Emlékszem imádtam itt lakni. A néhány házzal arrébb lévő úticélunkig már nagyon lassan gurultam oda.

Chapter 23.

/Amanda szemszöge/

**Június közepe**

Sikeresen elvégeztem a középiskolát négyes - ötös érettségivel, ami hatalmas büszkeséggel tölt el. Most van egy nyaram, hogy kipihenjem magam, aztán újra az iskolapad mögé vetem magam, hiszen felvettek Anglia egyik leghíresebb egyetemére, így tovább folytatom a tanulmányaimat. Elhatároztam, hogy keresek egy jobb munkahelyet, de amíg nem találok meg elégszem ezzel is.

Néhány napja Liam-től kaptam egy meghívást, hogy menjünk el moziba. Örömmel mondtam igent, mert már jó lesz egy kicsit kikapcsolódni. Amikor legutóbb találkoztunk és csak kettesben voltunk nem gondoltam, hogy ez fog történni, de azt hiszem, hogy egy kicsit beleszerettem. Próbáltam meggyőzni magam az ellenkezőjéről, de ahogy meghallottam a nevét vagy láttam a tévében az apró kis pillangók életre keltek a hasamban és nyughatatlanul repdestek össze - vissza. Még nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jó lenne nekem vagy akár Liam-nek, ha belekezdenénk ebbe a kapcsolatba és rosszul sülne el.

Éppen a nadrágomat húztam fel, amikor csengettek. Gyorsan magamra kaptam, út közben egy övet is befűztem a ruhadarabba, hogy le ne essen rólam, majd ajtót nyitottam.

- Szia. - Köszöntöttem egy öleléssel, mire csak visszadörmögött valamit a fülembe.

- Mehetünk.

- Mindjárt csak még a táskám össze kell készítenem, addig ülj le vagy nem tudom.

- Rendben. - Felfutottam a lépcsőn és a szobámba előkerestem a kis barna táskámat, amibe csak a legfontosabb dolgokat pakoltam el. Felhúztam a tornacipőmet és vissza siettem az előszobába. Liam ugyanott állt, ahol hagytam egy tapodtat sem mozdult. Még felvettem a bézsszínű kardigánomat, mert igaz nyár volt, Londonban még ilyenkor is hűvös van, főleg ha fúj a szél. Gondosan bezártam az ajtót és már indultunk is.

- Mit nézünk meg? - Kérdeztem, hiszen fogalmam sem volt arról hogy mire megyünk.

- Titok, majd megtudod, ha odaértünk. - Ez veszett ügynek bizonyult, ezért nem is firtattam tovább. Az út többi része csendben telt, egyikünk sem szólt.

Amíg megnézegettem a plakátokat Liam megvette a jegyeket. Bent a moziban sorban álltunk enni és innivalóért, de amikor ki akartam fizetni - hiszen úgy gondoltam, hogy akkor most én jövök - nem engedte. Kicsit rossz érzésem volt, hogy mindent ő vesz meg, de nem akarta elfogadni tőlem a pénzt.

A teremben épp a helyünket kerestük, amikor a filmvásznon megjelentek az első reklámok, ezért kicsit kapkodtunk, de szerencsére senkire sem borult rá a popcorn vagy a kóla. Néhány perccel később elkezdődött a film. Először egy hatalmas épületet mutattak, amire a ,, Grey " felirat volt felrakva, amiről egyből rájöttem, hogy mit is nézünk. Véleményem szerint nem volt rossz film, bár a felnőtt jelenetek eléggé durvára sikeredtek, ezektől eltekintve élveztem. Igaz még csak az elején tartottunk, de imádtam a történetet, romantikus, szenvedélyes és ami a legfontosabb nagyon jó karakter megformálások voltak.

- Nekem is kellene egy ilyen szoba otthonra. - szólalt meg hirtelen, amikor a "játszó" szobát mutatták.

- Hát te hülye vagy. - éppen nyitotta volna a száját, hogy válaszolni tudjon, de a körülöttünk ülők lepisszegtek minket, hogy fejezzük be a csacsogást és maradjunk csendben.

***

- Ana..

- Christian. - Utánoztuk a főszereplőket. Teljes mértékben egyetértettünk abban, hogy a befejezés bénára sikerült, mert pont annál a résznél hagyták abba, amikor a legizgalmasabb lett volna a történet, bár mondjuk trilógia ezért ilyenkor kell befejezni, mégis rossz volt. A kávézóban, ahova beültünk szinte egy lélek sem volt, csak néhány boxban láttunk egy - két párt, akik egymással voltak elfoglalva.

- Haza kísérlek, jó?

- Igen, köszönöm. - A magammal hozott pulcsit a hátamra terítettem és indulásra készen is voltam. Egészen hazáig a filmet elemezgettük, és bár már majdnem minden egyes percét átbeszéltük mindig találtunk benne valami olyat, amit meg tudtunk vitatni. Az ajtónknál álltunk, a kulcsokat már belehelyeztem a zárba, de még nem fordítottam el a sok csilingelő tárgyat. Elköszönés képpen kaptam egy ölelést egy puszit az arcomra, de én ezzel nem voltam megelégedve és a hirtelen jött adrenalinlöket hatására megmarkoltam mellkasánál a pólóját és visszarántottam magamhoz úgy, hogy szánk egy szenvedélyes csókban préselődjön össze. Liam először meglepődve fogadta cselekedeteimet, de hamar viszonozta a gesztusomat. Összekulcsoltam tarkójánál a kezeimet, ő pedig a derekamra csúsztatta a sajátjait, majd közelebb húzott magához. Kissé elpirulva húzódtunk el egymástól, de arcán láttam a széles mosolyt, ami magabiztossággal töltött el.

- Nem jössz be egy kicsit? - invitáltam be hozzánk. Boldogan bólintott egyet, majd hirtelen felkapott, amíg kinyitottam az ajtót, és mennyasszony pózban vitt be a nappaliig. Ott lerakott az ágyra és rám mászott, kezeivel fülem mellett megtámaszkodott és szinte farkasszemet nézett velem. Mivel nem tudom sokáig nyitva tartani a szememet, ezért behunytam őket és egy lassú mozdulattal lejjebb húztam magamhoz, épphogy súrolta szám az övet, de nem engedtem neki és lelöktem magamról. Egy diadalittas mosoly kúszott arcomra, ahogy törökülésben a kanapéról néztem a szőnyegen fekvő Liam-et.

Chapter 22.

/Amanda szemszöge/

Már egy hónap telt el azóta, hogy Niall és én nem vagyunk együtt. Eleinte még úgy tettünk, mintha minden rendben lenne, bár nem találkoztunk egyszer sem. Később belátta, hogy nem mehet ez így tovább, így a legelső adandó alkalommal bejelentette, hogy nem alkotunk egy párt. Láttam, hogy fáj neki, hiszen egy tévés interjúban mondta el, amit élőközvetítés adtak, mégsem  tehettem semmit sem, hiszen a bizalom egyik legfontosabb eleme a kapcsolatoknak, és amíg nem tudtam meg nem történtnek tekinteni, ezért sajnos nem működött a dolog kettőnk között. Úgy látom, hogy kezd a jó útra térni az életem. Ezalatt a négy hét alatt találtam egy munkát is, ami a belvárosban egy cukrászdában van. Nem azt mondom, hogy szörnyű ott dolgozni, de nem is a legnagyobb álmom. Nagyon sokat vagyok a konyhában, ami nem igazán tetszik, hiszen mindig velem végeztetik el a piszkos munkát, de ez is egy feladat, amit készségesen teljesítek, de inkább vagyok a pénztárban vagy szolgálok ki egy vendéget, minthogy itt legyek.

Éppen a műszakom vége felé jártam, amikor megjelent a főnök és mondta, hogy túlóráznom kell, mert aki leváltott volna nem tud bejönni dolgozni, mert a kisfia lázas lett és nem tudja kire rábízni. Én ezt teljes mértékben megértettem, de át kellett szerveznem a délutánom emiatt, bár elég jól megfizetik, ha többet vagyunk bent, mint kellene, mégis semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez.

Abban a néhány percben, amíg tartott az úgy nevezett kávészünetem, írtam a lányoknak egy üzenetet, hogy nem tudok velük menni moziba.

- Mindegy majd megnézem otthon  a gépemen, már ha lesz időm. - Motyogtam az orrom előtt. Felpillantottam az órára, majd kapkodva siettem vissza a helyemre, mert véget ért a pihenőm.

- Köszönjük, hogy minket választott. - fejeztem be egy rendelést. - Jó napot kívánok! Miben segíthetek? - Jött a következő vásárló vagy éppen itt elfogyasztó vendégünk, akit a már jól betanult szöveggel köszöntöttem, mivel a főnököm nem engedi, hogy akárhogy szólaljunk meg, mert szerinte a színvonalat fenn kell tartani a többi bolttal szemben. Sajnos ebben igazat kellett neki adnom, hiszen az egyik leghíresebb sétálóutcán helyezkedett el a jobbnál jobb üzletek mellett ez a kis cukrászda.

- Hallod mi ez a kamuszöveg? - egyből felismertem barátnőm hangját, aki a sajátos modorával meg is jegyezte magának, hogy milyen ilyenkor a beszédstílusom, majd Brit is egyetértően bólogatott. Még szerencse, hogy nem ő szólalt meg, mert hiába ez a kedves külső, ha a belső egy másik lányt takar, és mivel én ismerem tényleg jobb volt, hogy így történt.

- Ti mit kerestek itt? Nem úgy volt, hogy moziztok?

- De igen, csak gondoltuk nem hagyunk egyedül, ezért kinéztünk egy későbbi időpontot, úgy hogy munka után irány a pláza.

- Tényleg nagyon kedvesek vagytok, de - pillantottam a hátuk mögé - van néhány dühös ember mögöttetek, szóval valamit rendelnetek kell, hogy itt tudjatok maradni.

- Jah oké, akkor én kérek egy cukormázas fánkot és egy mignon-t. - Még mielőtt leadtam volna ténylegesen a rendelést, kérdőn ránéztem a hátrébb álló személyre, aki újból csak egy bólintással jelezte, hogy megfelel neki is a választás. Gyorsan bepötyögtem a gépbe a megfelelő kódokat, odaadtam a nyugtát, amin a végösszeg szerepelt, majd ahogy kifizette Cara el is tűntek az emberek között, hogy találjanak egy asztalt, ahova majd ki tudom vinni a rendelésüket. Próbáltam úgy szervezni, hogy Dave, aki eddig pincérkedett, most a kasszához álljon, én pedig helyet cserélve vele a kiadó. Ezt nem kell máshogy elképzelni, minthogy egy kis ablakon adják ki a rendeléseket a cukrászok ellátva  egy cetlivel, amin a tételek vannak felsorolva. Szépen lassan a lányok süteményeihez értem, így gyorsan felkaptam a tálcát az ablakból és szinte futva mentem, hogy minél több időm legyen beszélgetni.

- Tessék itt is vagyok. - Álltam meg mellettük, majd egyesével odaadtam a tányérokat egy - egy evőeszközzel együtt.

- Köszi Amy. Figyelj ma mivel nem tudtunk elmenni be kellene valamikor pótolnunk, nem gondolod?

- De igen, csak nem tudom mikor, hiszen holnap vasárnap, utána pedig az utolsó hét az érettségi előtt, ami azt jelenti, hogy tényleg éjjel - nappal tanulnunk kell. Mit szólnátok mondjuk az írásbeli utáni hétvégére elvileg akkor is ugyanígy dolgozok, csak ugye nem lesz túlóra.

- Amy! - hallottam Dave hangját a távolból vagyis inkább a pénztártól, ami egyáltalán nem volt jó, hiszen ez azt jelentette, hogy elég sokat beszélgettem a vendégek pedig dühős szemekkel meredtek rám, mert az ő rendelésük még a kiadóban pihent. Hamar vissza is mentem, hogy elkezdjem kivinni minden asztalhoz a finomságokat. Felkaptam az első két tálcát, a lehető legkedvesebb mosolyomat varázsoltam az arcomra és már indultam is körbe az üzletben.

Beledobva a kulcsokat az előtérben a kis szekrényen lévő tálba, fáradtan értem haza. Lerúgtam magamról egy kissé elnyűtt cipőmet, majd az emelet felé battyogtam, hogy végre vehessek egy forró fürdőt, ám ekkor egy nagyot kordult a gyomrom, jelezvén, hogy még nem ettem semmit az ebédem óta. Kénytelen voltam megváltoztatni az úticélom és konyha felé vennem az irányt, hogy kicsit csillapítsam az éhségemet. Felkapcsoltam a villanyt, ahogy beértem a helységbe, de nem kicsi meglepetés fogadott.

- Szia. - köszönt nekem Liam egy gyönyörűen megterített asztal mögül, ahol az ételek még gőzölögtek.

- Szia. Hát te? - ez volt az első kérdés, amit kibírtam nyögni a meglepettségtől. Idő közben felállt és elém sétált, hogy a szemembe tudja mondani mindazt, amit szeretne, hiszen láttam rajta, hogy valami van, amit meg akar osztani velem.

- Tudod azt mondtad, hogy várjak rád amíg nem érzed azt, hogy minden rendbe jött, de nem tudtam tovább és úgy éreztem, hogy most jött el az a pillanat, hogy lépnem kell valamit, ezért találtam ki ezt a kis apróságot.

- Te csak viccelsz, ugye? Milyen kis apróságról beszélsz? Ez nagyon szép gesztus volt tőled, nem gondoltam volna, hogy te ilyen is tudsz lenni.

- Akkor mit mondasz, vacsorázol velem?

- Szíves örömest. - feleltem kérdésére, majd megvárta míg leülök, hogy betudja tolni a széket velem együtt. Elkezdtünk enni, ami számomra hatalmas felüdülés volt, hiszen a gyomrom már kongott az ürességtől. Időközben előkerült egy üveg pezsgő, amit Liam egyszerűen kibontott ( nekem biztos kellett volna hozzá legalább egy év ). Mindkettőnknek töltött a poharába, majd egy koccintás után megízleltük italunkat, ami frissítően hatott, hiszen egy fárasztó napot ledolgozván kellett valami, ami ezt a hatást kelti. Liam nagyon jó társaságnak bizonyult, főleg hogy korábbról is ismertem már, így soha sem állt be az a bizonyos kínos csend, persze néha nem beszéltünk, de akkor is kellemes volt a hangulat és nem fagyott meg a levegő körülöttünk.

A vacsora után még beszélgettünk egy kicsit, majd kikísértem az ajtóig, megvártam míg felveszi a cipőjét és a kabátját, addig én kinyitottam az ajtót, mivel amikor hazaértem gondosan bezártam.

- Nem is kérdeztem, hogy hogyan jöttél be, mert reggel emlékszem, hogy bezártam a házat.

- A tesód engedett be.

- Itthon volt? Nem is tudtam. - mondtam, de mondat végét inkább csak magamnak szántam, hiszen tényleg fogalmam sem volt róla.

- Aha szerencsémre, de ahogy jöttem ő már ment is el és azt mondta, hogy adjam át neked, hogy éjszakára megy dolgozni és valószínűleg a barátnőjénél alszik. - ez valami szenzációs hír volt, lassan többet lesz ott, mint itthon. Nem is foglalkoztam vele tovább, mert nem volt értelme annak, hogy ezen töprengjek.

- Értem, hát akkor szia. - öleltem meg, hiszen elég furcsa lett volna, ha kezet rázunk vagy csak intünk egymás. Szorosan visszaölelt ő is, de ezen felül még egy puszit is kaptam a szám sarkára, ami elég váratlanul ért, így nem tudtam hogy lereagálni. Fogalmam sem volt róla, hogy most alapból az arcomra akarta - e adni vagy inkább a számra, ezért csak esetlenül hebegtem egy sort. Amikor elengedett szorításából motyogott egy 'szia' féleséget és el is ment. Becsuktam az ajtót, majd nekidőlve az előbb említett fa tárgynak merengeni kezdtem.

- Mennyivel jobb lett volna, ha egy kicsit elfordítom a fejem. - Furcsa gondolataim egyikének hangot is adtam, de úgy éreztem valamit megmozgatott bennem. A mosoly levakarhatatlan lett az arcomon, szívem elképesztően kalapált és megjelentek a gyomromban a kis pillangók is. Egy most már biztos tudom mit érzek.

Chapter 21.

/Amanda szemszöge/

Reggel kicsit korán keltem fel, pontosabban hét óra előtt néhány perccel. Sikerült megfordulnom az ágyon, hogy le ne essek, mert teljesen a szélén helyezkedtem el, így pár centiméter választott el attól, hogy a földön kössek ki. Felültem, majd fejemet egy kicsit oldalra billentve figyeltem a mellettem alvó fiút. Szinte teljesen szétterülve feküdt az ágyamon, az arcát belefúrva a párnába szuszogott. A takaró lecsúszott róla ezzel kivillantva izmos vállait, karjait, amikkel a kis párnámat ölelte magához, mintha az egy kis védelmet adna neki. Illata bódítóan hatott rám, ahogy keveredett a parfümje a tiszta levegővel, úgy terítette be az egész szobámat, egy négyzetmétert sem kihagyva. Bámultam, ahogyan édesen alszik néha-néha felhorkantva a paplanom alá bújva. Felálltam előző helyzetemből és a szekrényem felé mentem. Előhúztam egy fekete nadrágot, egy csíkos pólót, majd a pizsamám levétele után felvettem minden ruhadarabot. Megfésültem a kissé gubancos hajamat és egy laza lófarokba kötöttem. Kimentem a szobámból és a konyhába lépkedtem, ahol neki láttam a reggelinek. Próbáltam a lehető legkevesebbet zörögni a tányérokkal és az evőeszközökkel, de egy minimális hangja mégis volt. Megkerestem a szekrényben a kenyérpirítót, majd bedugva a konektorba hagytam, hogy megsüsse a benne lévő kenyérszeleteket. Addig amíg azok pirultak, kivettem a hűtőből a vajat, szalámit, illetve zöldségeket. Egy kisebb tányérra pakoltam néhány darabot a felvágottból és felszeleteltem egy kis paprikát, uborkát mellé. A sütő egy csapódással jelezte, hogy elkészült az első adag. Tettem be még egy körre valót és ezt ismételgettem, amíg megfelelő mennyiség nem került az asztalra. Két bögrét helyeztem a pultra és a forró vizet - amit a várakozás idején raktam fel melegedni - beleöntöttem. Mindegyikbe lógattam egy-egy filtert, illetve tettem bele még mézet és citromlevet is, hogy teljesen jó íze legyen a teánknak. Hirtelen két kart éreztem a csípőmön, majd megfordulva Liam arcával találtam szembe magam. Adtam egy apró puszit az arcára, egy kicsit eltoltam magamtól, hogy vidszafordulva meg tudjam fogni a két poharat. Az egyiket belenyomtam Liam kezébe a másikat magamnál tartottam és leültem az egyik székre, majd velem szembe helyet foglalt az előbb említett személy is. Elkezdtük enni a pirítóst, miközben néma csend uralkodott, csak az hallatszott, ahogy egy-egy falatot leharapva a ropogósra sülr rész összetörött a fogaink között. 

- Ugye tudod, hogy ezt nem mondhatjuk el senkinek?- Szólaltam meg, miután lenyeltem az utolsó darabokat.

- Most már igen.

- Mi az, hogy most már igen? Tudhattad volna, hogy erről egy árva szót sem szólhatunk.

- De miért? Ezt nem értem.

- Egyrészt, mert nem hiszem, hogy azzal szeretnéd kezdeni a napot, hogy a címlapokon szereplünk egy olyan címmel, ami mindent tönkre tehet, másrészt még Niall-lel nem is beszéltem kettőnkről, harmadrészt még nem állok készen egy új kapcsolatra. Arról lehet szó, hogy néha találkozunk, de nem szeretnék csalódni senkiben. Meg aztán nem hiszem, hogy szükséged van egy ilyen elfuserált lányra, mint amilyen én vagyok. 

- Egy nem vagy elfuserált, kettő megértelek, de várni fogok.

- Ahogy gondolod, de jelen pillanatban össze vagyok kicsit zavarodva és emiatt nem biztos, hogy tiszta fejjel tudok gondolkodni.

- Nem baj, ez egy szar érzés, de hidd el tudni fogod mi lesz a jó. - Néha meglepődök milyen bölcs is tud lenni, ha nagyon akar.

Leszedtem az asztalról mindent, majd gyorsan elmosogattam az összes evőeszközt, poharat és tányért, a megmaradt ételt pedig gondosan becsomagoltam és visszaraktam a hűtőszekrénybe. 

- Mi lenne, ha elmennénk venni néhány dolgot és áthívnánk a többieket? - Kérdeztem hirtelen jött ötletemtől vezérelve

- Biztos vagy benne.

- Igen.

- Akkor felőlem mehetünk. - Abban a pillanatban fel is pattant és a kabátja felé ment, de nekem még össze kellett szednem néhány dolgot. Amint végeztem én is felvettem a bőrdzsekimet, majd bezártam az ajtót és elindultunk az egyik nagy áruház irányába. A sétálás, a vásárlás közben, illetve a haza fele vezető úton nagyon sokat beszélgettünk. Szinte mindenféle téma előjött a legcikibb pillanattól kezdve a legszomorúbbig és mesélt nekem a koncertekről is, ami a beszámolója alapján nagyon érdekesnek tűnt és megígérte, hogy egyszer elmehetek velük a turné valamelyik állomására is. Még azt is megtudtam, hogy miután mi is Londonba költöztünk a szülei visszamentek Wolverhampton-ba, mert nem érezték az otthonuknak a fővárost. Néha elgondolkozom, hogy mi lett volna, ha maradunk, mi lett volna, ha nem hagyjuk ott a szülővárosomat. Én mindig is az otthonomnak tekintettem azt a várost és sehol máshol nem volt olyan, mint ott. Itt is szeretek lakni, de nem igazán érzem azt a varázst. Bár az idő múlásával már beletörődtem, hogy itt fogunk élni és kezdtem megszokni az idegen környezetet, egész jól érzem magam. 

- Min gondolkozol annyira? - jött a kérdés a mellettem állótól, amit először nem is értettem, de amint visszakérdeztem már tudtam is válaszolni.

- Hogy már nagyon régen voltam Wolverhampton-ban és most, hogy mondtad kicsit hiányzik.

- Nekem is szokott, főleg akkor, amikor turnén vagyok. Néha jó ott lenni a szüleimmel vagy kiülni a hintába, és csak ott lenni nem törődni semmivel.

- Meg van még a régi hinta?

- Igen, majdnem minden ugyanolyan, mint amilyen volt. - válaszolta, mire felcsillantak a szemeim. Emlékszem suli után mindig ott voltunk és beszélgettünk vagy hülyéskedtünk. Akkoriban még nem számított semmi, csak a jelen és emlékszem, hogy az hihetetlen jó volt.

- Küldesz egy körüzenetet, hogy jöjjön át mindenki. - Nyitottam ki a bejárati ajtót, hiszen megérkeztünk a házhoz.

- Aha, de nincs meg a lányok telefonszáma.

- Itt az enyém, írj erről. - Adtam oda a készüléket, miután mindent leraktunk a konyha asztalra. Amíg Liam bepötyögte azt a néhány szót felmentem a szobámba, hogy átöltözzek, de amint megláttam milyen felfordulás van, rendbe szedtem a helyiséget és ezután cseréltem ki a ruháimat.

- Már nem azért, de anyukád nem tanított meg összerakodni? - kérdeztem viccelődve tőle - Amúgy kik jönnek? 

- Cara és Loius valahova elmentek, ezért ők nem lesznek itt, de elvileg a többiek igen.

- Fantasztikus akkor csak 6 főre kell főznünk. - Mondtam, majd nekiláttam a csomagok kipakolásának. Kicsit sajnáltam, hogy nem lesz itt mindenki, de ez van, nem kötelezhetem, hogy már pedig itt a helyük. Elővettem minden hozzávalót, illetve néhány fém tálat, hogy elő tudjam készíteni az összes alapanyagot.

Már csak az utolsó simításokat és az ízesítést végeztem, amikor megcsörrent a csengő. Megkértem Liam-et, hogy nyissa ki az ajtót, hiszen nem akartam, hogy leégjen az étel, amivel elég sokat szenvedtem a nap folyamán. Meglepődve fogadták, hogy nem én nyitottam ajtót, de nem firtatták nagyon a dolgot, szóval nem volt semmi komoly. Felakasztották a kabátjaikat vagy a pulóverjüket, majd a cipőket is szépen sorrendbe rakva az előtérben hagyták. Mire beértek a nappaliba, már a poharakat tettem le a dohányzóasztalra, melléjük pedig üdítőt helyeztem, hogy ne kelljen minden egyes percben a konyhába rohangálni ezek miatt. Egyesével köszöntöttem mindenkit, majd helyet foglalva a kanapén és a székeken elkezdtünk beszélgetni. Észrevettem, hogy Niall kicsit feszengett és szótlanabb is volt, mint szokott lenni, ezért Jeleztem neki, hogy kövessen, úgyis van egy kis mondanivalóm számára. A konyhában kötöttünk ki, ahol a pultnak támaszkodva, kérdőn néztem rá. Sűrűn pislogott vissza rám, ezért kénytelen voltam én lépni.

- Nagyot hibáztál és nem tudom, hogy most mit kéne tennem.

- Tudom, de nagyon sajnálom. Esküszöm, hogy csak egyszeri alkalom volt, kérlek bocsáss meg és bízz bennem. - kérlelt, de nem tudtam hinni neki, hiszen ha egyszer előfordul nincs kizárva, hogy többször nem fog.

- Elfogadom a bocsánat kérésed, de nem tudok benned bízni. Egyrészt nem felejtek olyan könnyen, másodszor pedig, ha tényleg szeretsz, akkor küzdesz a bizalmamért, most csak a barátságom tudom felajánlani.

- De miért nem hiszel nekem, tényleg ez volt az első és az utolsó alkalom.

- Mert elég sok emberben csalódtam, ahhoz hogy tudjam mikor mit kell tenni és szerintem te sem örülnél annak, ha mondjuk megcsókolnám az ellenségedet vagy lefeküdnék valakivel. - hirtelen egy alak tűnt fel a konyha ajtajában, mire néma csend lett. Szaporán pislogott felém Liam, míg Niall, bár próbálta leplezni, dühös volt, bántotta, hogy nem engedek neki, de mégis csak Amber-rel nyalakodtak és nem úgy látszott, mint akit erőszakkal tartanak ott. Az imént említett személy se szó, se beszéd elviharzott ezzel ott hagyva engem Liam-mel együtt. Őszintén megmondom, hogy nem ilyennek ismertem meg.

- Mit mondtál neki?

- Semmit, csak azt, hogy egyenlőre nem tudom folytatni vele, és hogy legyünk barátok.

- De hallottam azt, hogy " te sem örülnél annak, ha mondjuk megcsókolnám az ellenségedet vagy lefeküdnék valakivel".

- Az csak egy hasonlat volt, semmi komoly, nyugodj meg.

- Nem idegeskedem miatta, csak te mondtad, hogy nem szólhatunk róla senkinek sem egy szót sem. - Úgy látszik - bár lehet én voltam kicsit félreérthető - némileg összezavarodott, de sikerült gyorsan tisztáznom mindent, így vissza tudtunk menni a nappaliba, ahol egy pillanatra megszakadt a csevegés, ahogy beléptünk, de aztán minden folytatódott tovább.

Az ebéd vagy inkább vacsora - hiszen öt órakor már nem éppen ebédidő van - egész jól sikerült. Persze a főtéma Niall és én voltunk, mert Harry, Brit és Zayn nem igazán tudott semmiről, csak arról, hogy mi volt tegnap a bálon, és hogy szakítottunk, amit nyíltan nem mondtunk ki, de én úgy vélem, hogy most ahogy "megbeszéltük" már biztos.

- Na, mondjátok ti, hogy jöttetek össze? - biccentettem Zayn-ék felé, hogy ne csak én legyek a középpontban, hanem hogy valaki más is ki tudjon bontakozni nekünk.

- Igazából semmi különleges nem volt. Amikor nálatok aludtunk korábban keltünk fel, mint mindenki más és elkezdtünk beszélgetni, hiszen nem sokat tudtunk egymásról vagyis én tudtam néhány dolgot, de sokkal jobb, ha az emberrel személyesen ismerkedsz meg és nem valami forrásból, ami a legtöbbször még hazugságokat is ír. Aztán néhány nap múlva felhívott, hogy menjünk el moziba megnézni egy filmet. Ez után még párszor találkoztunk és miután meggyőződtünk arról, hogy ugyanazt érezzük, összejöttünk. Nagyjából ennyi. - Fejezte be mondandóját Brit, majd Zayn-re pillantott, hogy mindent elmondott-e. A pár férfi tagja aprót bólintott, miszerint a lényeget elmondta nekünk a barátnőm. végülis teljes mértékben úgy viselkednek, mint a normális emberek és ez a történet is teljesen rájuk vall. Egyszerű, de romantikus, ez az a két szó, amivel össze tudnám foglalni a kapcsolatukat és annak kezdetét.

Chapter 20.

/Amanda szemszöge/

Éles fájdalom nyilalt bele a tarkómba, majd valaki kicsit erőteljesebben megrázta a vállam. Kezdtem magamhoz térni, résnyire nyitottam szemeimet, hiszen eléggé bántotta a szemeimet a hirtelen jött fényáradat. Egy alak rajzolódott körbe, majd amint kicsit tisztulni kezdett a látásom Liam-et pillantottam, ahogyan aggódva néz le rám. Még mindig a földön feküdtem és a báli ruhám volt rajtam, így arra következtettem, hogy még mindig az iskola lány mosdójában vagyunk. Megpróbálkoztam felülni a hideg csempén, majd felállni, de nem igazán sikerült.

- Mi történt? - kérdeztem egyből, ahogy egy kis segítséggel a falnak döntöttem a hátam.

- Nem tudom. Miután írtad az üzenetet nem jöttél, pedig pár perc el is telt, így elkezdtelek megkeresni téged, aztán elértem a mosdókhoz és ahogy benyomtam ehhez a helyiséghez tartozó  ajtót, megláttalak a földön fekve és ezután meg már te is tudod. - válaszolt kérdésemre, majd fejemhez kaptam, hiszen ott éreztem a fájdalmat, de nem volt különösebb elváltozás, pedig eléggé kellemetlen érzés volt.

- Segítesz felállni? - kérdeztem meg kedvesen, kérésemre pedig gyorsan felugrott, megfogta a karomat és a derekamat, aztán felhúzott a már-már jéghideg padlóról. Újra megmostam az arcom, hogy ne legyek nagyon sápadt, majd elindultunk visszafelé. Nem vártam sokat hiszen nem éreztem magam sem rosszul és úgy gondoltam, hogy a mozgással sem lesz semmi problémám. Azon a kis folyosódarabon Liam számtalanszor megkérdezte, hogy jól vagyok-e, de én ugyanannyiszor mondtam neki, hogy "igen". Ahogy beléptünk az ajtón szemeimmel a többieket kerestem, akiket sikeresen megtaláltam egy eldugottabb kis asztalnál a tornaterem másik végében. A társaságunkhoz érve majdnem mindenkit fel véltem fedezni kivéve Niall-t. Ezt szóvá is tettem, ám mindenki egyhangúan mondta, hogy fogalma sincs arról merre lehet. Körbe szerettem volna nézni, de mindig megakadályozta valaki azzal, hogy odajött köszönni, mert még nem volt rá alkalma vagy éppen a mi társaságunk kezdett el beszélni valami roppant fontos témáról. Üres tekintettel bámultam, de persze nem annyira feltűnően, hogy a többieknek ne legyen feltűnő, hogy nem is figyelek arra, amit mondanak. Egyszer csak azt vettem észre, hogy majdnem mindenki egyszerre kapta oda a színpad előtti kis térre a szemét, amit persze próbáltak leplezni, ám én mégis kiszúrtam. Úgy látszott, hogy nagyon érdekesnek bizonyulnak az események, így én is el akartam fordítani a fejemet, de Louis hangja megakadályozta.

- Én a helyedben nem néznék oda. - tanácsolta. Gondoltam nem lehet annyira eget rengetően borzasztó dolog, hogy én ne lássam, de pár másodperc múlva megbántam tettemet. Az nem elég, hogy első csapásként Amber szinte ugyanolyan ruhában volt, mint én - egyedül csak a színe volt más árnyalatú, minden más stimmelt - aztán, hogy 'elájultam' a mosdóban, nem, nekem még szenvednem kellett a látottak miatt is, ugyanis az előbb említett személy éppen Niall nyakába borulva táncolt, ami magában nem lenne rossz, ha mondjuk ő lenne a barátnője, de én vagyok, szóval gyorsan felálltam és közelíteni kezdtem feléjük. Az események gyorsan követték egymást, én pedig azt vettem észre, hogy a sós könnycseppek marják a szememet, majd szaporán gurulnak végig az arcomon, a torkomban pedig hatalmas gombóc keletkezik, amitől köpni - nyelni nem tudtam.

- Ez mégis mi? - kérdeztem elhalkuló hangon, mire gyorsan szétrebbentek - ezzel megszakítva csókjukat - és ártatlan arccal pillantottak felém.

- Azt kérdeztem, hogy mi ez? - ismételtem meg magam már normálisabb hangnemben, amire néhányan felkapták a fejüket, de nem foglalkoztak vele csak arrébb álltak és folytatták a bulizást. Először Niall - höz fordultam oda a válaszra várva, kinek arcába szökött a vér és olyan piros lett, mint egy paradicsom. Hebegett - habogott valami teljesen értelmet szöveget arról, hogy sajnálja és mellette még bűnbánó tekintettel figyelt engem vagyis inkább a reakciómat, amit egyenlőre nem akartam ismertetni, így a 'bűntárs' felé kaptam íriszeimet.

- Ugyan kérlek, csak nem azt hitted, hogy egy ilyen semmirekellő, árva kis csitri fog kelleni neki - mutatott Niall irányába - akit senki se szeret, a háta mögött kibeszél és sajnáltat. - olyan kacajt hallatott ezután, amit garantálok, hogy még az ördög is megirigyelt volna, ám szavai fájdalmasan csapódtak rajtam, hiszen teljesen igaza volt, nem volt senkim csak a barátaim és a bátyám, meg a távolabbi rokonok, akiket nagy valószínűséggel nem érdekelt, hogy mi van velünk, mármint velem és Kyle-lal.

Arra a döntésre jutottam, hogy nem hallgatom tovább a sértéseket, meg amúgy is elment a kedvem az egész báltól, így inkább ott hagyta a fenébe mindent. Elmentem a termünkbe, amit ruhatárnak használtunk aznap, és ahova az érkezésünkkor letettem a kabátom és a táskám. ( Folyamatos megfigyelés volt az egyik tanár által, így mertem ott hagyni mindenem.) Felkaptam a cuccaimat és már kint is találtam magam a már sötétedő égbolt alatt. Este felé kezdte eléggé csípni a hideg a bőrömet, pedig aztán tél sem volt, bár itt Londonban nagyon kevésszer van napsütés, szóval annyira nem lepett meg, csak kellemetlen volt. Az arcomon végig gördülő könnycseppeket a levegő odaszárította bőrömre, ám amint megszáradt jött egy másik cseppecske, ami újra benedvesítette a felületet.

Gyorsan kapkodtam a lábaimat, hiszen egyetlen egy vékony kis kabát volt nálam, azon pedig szinte átsüvített a szél azt az érzést keltve bennem, hogy nincs rajtam semmi csak a pánt nélküli, fodros ruhám. Még a kapuban előhalásztam a kulcsaimat a táskámból, majd a zárba helyeztem a megfelelőt, elfordítottam benne és kinyitottam az ajtót. A házban csend uralkodott, ami számomra nagyon nyomasztó volt. Bátyámat nem találtam sehol sem, így gyanítottam, hogy vagy sokáig leltároz vagy a barátnőjénél van. Felmentem a lépcsőn egyenesen be a szobámba, ahol ledobtam az összes cuccomat az ágyra, majd én is követtem őket. A hátamat neki támasztottam az ágytámlának a térdeimet magamhoz öleltem - már amennyire tudtam a szoknyától - és elgondolkodtam. Tevékenységem közepette a sírás határán voltam, minden elhomályosodott körülöttem és az a gombóc is újra megjelent a torkomban úgy, mint a suliban. Eltöprengtem újból azon, amit Amber mondott nekem, és rájöttem, hogy teljes mértékben igaza volt. Mégis mit hittem, hogy egy ilyen szerencsétlen lány, mint én tetszeni fog egy olyan fiúnak, mint ő. Teljesen nevetségessé tettem magam.

Valahogyan felkeltem a paplanról és elkezdtem lecipzárazni a ruhát, majd amint sikerült be vonszoltam magam a fürdőszobába, megnyitottam a csapot a kád felett, beállítottam a megfelelő hőfokot és hagytam, hogy felhabosodjon a habfürdő, amit nemrég folyattam bele a csobogó vízbe. Amikor jónak láttam a mennyiséget, elzártam a csapot, megszabadultam a felesleges ruhadaraboktól és beleléptem a gőzölgő folyadékba. Először nagyon égetett, de az idő múlásával bőröm kezdte átvenni ezt a melegséget és már-már kellemes volt, ahogy a nemrégiben átfagyott testem, visszanyerte általános vagy egy kicsivel magasabb hőmérsékletét. Fantasztikusan éreztem abban a percben magamat, nem gondoltam semmire és senkire, csakis én léteztem.

A víz kezdett kihűlni, így muszáj volt kiszállnom belőle, hiszen nem szerettem volna tüdőgyulladást kapni. Letöröltem a cseppeket testem felszínéről, majd a hajam végét is átdörzsöltem, mert egy kicsikét belelógott a vízbe, így eléggé benedvesedett. A törölközőt magamra tekertem és kimentem a fürdőből. Ahogy kiléptem a pára is kiszökött a helyiségből, így alig láttam valamit.

- Azt hittem, hogy már soha sem jössz ki. - szólalt meg egy mély, férfias hang az ágyamtól, aminek tulajdonosát azonnal be tudtam azonosítani, de eleinte annyira megijedtem, hogy sikerült levernem valamit a szekrényemről, ami szerencsére nem törött össze, csak nagyot koppant. Lehajoltam érte, majd visszahelyeztem az eredeti helyére.

- Liam, mégis mi a bánatot keresel itt? - kérdeztem meglepettséggel a hangomban, aztán rájöttem, hogy még mindig csak egy szál törölköző takarja a testemet. - Várj, felveszek valamit és mondhatod. 

- fojtottam belé a szót és máris kikaptam egy fehérneműt egy rövid nadrágot és egy combközépig érő pólót a szekrényből, amit kizárólag alváshoz hordok.

- Hát gondoltam megnézem, hogy jól vagy-e, mert egy szó nélkül elfutottál.

- Oké ezt értem és hol jöttél be?

- Az ajtón, nem volt bezárva és hiába kopogtam nem jött válasz. - mondta, amíg én leültem mellé az ágyra törökülésbe, fejemet pedig egy kicsit lehajtva tartottam, hogy ne kelljen felnéznem rá.

- Mond, jól vagy?

- Hát, ami azt illeti már jobban vagyok, de egy kicsit fáj, hogy ezt tette vagyis tették velem. Niall-ről azt hittem, hogy nem ilyen, de úgy látszik tévedtem, Amber meg csak hozza a formáját, bár szerintem most túl messzire ment. Nem tudom mit csináljak, szerinted?

- Nem tudom, ezt neked kell el döntened, hogy a szívedre hallgatsz-e vagy az eszedre.  - elgondolkodtatott az ,amit mondott. Ha az eszemre hagyatkozok, akkor nem bízom benne, ami szerintem nagyon fontos egy kapcsolatban, de ha viszont szívemre, akkor nem tudom, hogy mi legyen. Össze vagyok zavarodva, nem vagyok biztos az érzéseimben és nem akarok megbántani senkit sem, egyszerűen nem értem, hogy miért nekem kell meghoznom a nehéz döntéseket, jó mondjuk most nem mondhatom akárkinek, hogy válasszon, de akkor is. Ez egy nagyon reménytelen helyzet.

Liam a fülem mögé tűrt egy kósza tincset, majd mélyen a szemembe nézett, kezét az arcomon pihentetve. Úgy éreztem, hogy rá számíthatok mindenben, illetve teljes mértékben megbízhatok benne, mert mellettem áll bármiben akármi is legyen az. Íriszeit még mindig az enyéimbe fúrta, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve magához húzott és elkezdett csikizni. Alatta feküdtem az ágyon, amíg ő folytatta az eddigi tevékenységét vagyis szinte halálra kínzott, hiszen tudta, hogy ez a gyengepontom, mert már kisebb korunkban is mindig ezzel 'szórakoztatott', ha egy kicsit is szomorú voltam. Folytak a könnyeim a nevetéstől, miközben annyit fészkalódtunk, hogy sikeresen leestünk a földre, viszont most Liam volt alul. Teljesen elvesztem mogyoró barna szemeiben, így egy óvatlan pillanatban fordított helyzetünk. Egyik kezével fejem mellett támaszkodott míg a másikkal beletúrt a hajamba. Arca vészesen közeledett, szemei a tekintetem és az ajkaim között cikáztak, míg nem,  össze nem ért a szánk. Óvatos volt és gondolom azt várta, hogy eltoljam magamtól, de nem tettem. Csókja teljesen más volt, a kezdeti gyengédséget felváltotta a vadabb szenvedélyesség, amit nagyon élveztem. Az indulatok kezdtek eldurvulni, miközben észre sem vettem, hogy felkerültünk az ágyra. A gyomromban a pillangók csak úgy repdestek, mialatt kezeimet arcára csúsztattam, majd csupán egy pillanatra megszakítva heves csókcsatánkat folytattuk ott, ahol abbahagytuk. Néha-néha beleharapott alsó ajkamba, ezzel is fokozva az élvezetet.

 Ilyenkor az ember agya teljesen kikapcsol és nem észleli a külvilágot, nem tud mással foglalkozni, csak azzal ami abban a percben történik. Én is ebbe a helyzetbe kerültem, elvesztettem az önuralmamat és hagytam, hogy sodorjon az ár. Megtörtént. Nem gondoltam volna, hogy ennek a napnak ez lesz a vége, sem azt, hogy ez lesz a bálnak a vége, de ha már így alakult nem bánok semmit. Még.

Chapter 19.

/Amanda szemszöge/

Péntek van, ami azt jelenti, hogy eljött a bál napja. A héten minden simán ment így nyugodtan tudok bulizni és ez számomra nagyon fontos, hiszen egész eddig idegeskedtem minden apró kis probléma miatt, amit a dolgozatok, a feleletek vagy éppen a körülöttem lévő emberek okoztak.

Suli után elmentem a ruhámért, majd azzal haza mentem. Otthon megkezdődött a készülődés, ami nem jelentett olyan sok mindent, így elég jól be tudtam osztani az időmet. Először bebattyogtam a fürdőbe, levetkőztem, majd beálltam a tusoló alá. Könnyed felfrissülésem után megmostam a hajam és amíg vártam, hogy hasson a balzsam bekentem magam a kedvenc rózsa illatú tusfürdőmmel. Pár másodperc múlva újra végig folyattam magamon a meleg vizet és lemostam a sampont is és a szappant is a testemről. Megfogtam egy törölközőt és a hajamba csavartam, majd még egyet magamhoz vettem, letöröltem a vízcseppeket a bőrömről és magamra tekertem. Bementem a szobámba, elővettem a hajszárítóm és megszárítottam a hajam. Az órára pillantottam, ami majdnem ötöt mutatott, így beültem a pipereasztalom elé és elkezdtem a sminkemet. Nem csináltam túl kihívót, ezért csak egy kis, a bőröm színéhez illő alapozót tettem fel, a szemeimet viszont kicsit jobban kiemeltem, mint ahogy szoktam és egy kicsit erősebb rúzst raktam ajkaimra. Amint ezzel készen voltam a hajamat készítettem el. Mivel alapból göndörebb csak néhány tincset kellett besütnöm a tökéletes alakért. Pár hullámcsattal feltűztem és rögzítettem a helyén, majd felvettem egy fehérnemű szettet a törölközőket pedig visszaraktam a fürdőben lévő szárítóra. Már csak a ruhám maradt, így elővettem a szekrényből, kicsomagoltam a fóliából és magamra öltöttem. Sajnos, amit ez előtt vettem nem volt elég jó, mert az osztályból szinte mindenki ilyen nagyobb, hosszú ruhát választott én pedig nem akartam kilógni a sorból, így kénytelen voltam foglaltatni egy másikat, ami már tényleg az igazi volt. Még néhány karperecet és egy virágos karkötőt is felhelyeztem a csuklómra, majd megnéztem magam a tükörben és azt kellett mondanom, hogy tetszett a látvány, és ez volt a legfontosabb, hogy nekem jó legyen és ne másnak kelljen megfelelnem.

Pontban fél hétkor csengettek. Lebotorkáltam a lépcsőn fekete magassarkúmban, leakasztottam a fogasról egy vékony kis kabátot, a hátamra terítettem a legfontosabb dolgaimat beleraktam egy kis táskába, majd kiléptem az ajtón. Niall-nek felcsillant a szeme, amikor meglátott. Egy kicsit hosszabb csókot leheltem ajkaira, bezártam az ajtót, majd a fekete kocsijához mentünk.

- Gyönyörű vagy. - suttogta oda nekem.

- Azért te is jól kicsípted magad. - utaltam a gondosan kivasalt ingjére, amit sötét színű zakója fedett, illetve a tökéletesen belőtt hajára is.

Az iskolához érve kerestünk egy parkolót, majd leállította a motort és kiszálltunk az autóból. Már kintről hallatszott a hangos zene, ami valószínűleg hatalmas decibellel dübörgött a hangfalakból odabent is. Összekulcsoltuk a kezünket és elindultunk a tornaterem felé, ami ma bálteremként szolgált számunkra. Az ajtóban fényes szalagokból vörös és sötétebb színű már-már fekete szalagokból készített függöny volt, ami mögött az egész buli zajlott. Ahogy beléptünk, mintha egy filmben lettünk volna, mindenütt különböző piros, fekete esetleg kicsit ijesztőbb, véresnek ható díszítőelemek lógtak, az asztalokon középen egy szolidabb virágcsokor volt, körülötte pedig kis, lufik, amik nem voltak teljesen felfújva, így tökéletesen egybeolvadt a környezetével.

- Amy.

- Igen. - eszméltem fel csodálkozásomból, ahogy megszorította Niall a kezem, aztán megláttam Cara-t közeledni felénk, majd Britt arcát is felfedeztem egyből mögötte.

- Szia. Wow nagyon jól nézel ki. - mondtam meg őszinte véleményem, majd másik barátnőmhöz fordultam, aki ugyanolyan jól nézett ki. Úgy látszott ők is változtattak az eredeti terven, mert rajtuk is gyönyörű habos ruha volt kisebb gyöngyökkel és strasszokkal.

- Még te mondod? Egyszerűen csodálatos vagy.

- Köszönöm. - lettem hirtelen szégyenlős, de ahogy jött úgy el is tűnt, és visszanyertem eredeti énem. - És kivel jöttetek?

- Én Zayn-nel, Cara pedig Louis-val. - már csak azt nem értettem, hogy merre vannak, bár ahogy körbenéztem Niall is eltűnt, szóval biztos együtt vannak valahol, így nem kerítettem neki nagy feneket.

- Most pedig kedves diákok és pedagógusok köszöntsük a meglepetés vendégeket. - szólt az osztályfőnök, így mi is arra néztünk és figyelmesen hallgattuk ahogyan elkezdődtek az első akkordok, amik egy számomra kedves dalhoz tartoztak. Ezt a számot rongyosra hallgattam, mert valahogyan egy hangyányival közelebb állt hozzám és amikor a szobámba zárkózva sírtam, át segített a nehezebb időszakokon. Tudtam, hogy teljesen más hangon fogják énekelni, mert ugye nem az eredeti énekesek adják elő, ám kellemeset csalódtam.

- You and I, We don't wanna be like them, We can make it till the end.... - énekelték egyszerre a fiúk. Mellettem a lányok is ugyanolyan meglepődöttséggel és csillogó szemekkel nézték a meglepetést, mint én. Odamentem hozzájuk és megöleltem őket, ha már a kísérőink fent énekelnek a színpadon, ne álljunk ott olyan szerencsétlenül.

Vége lett a számnak. Mindenki tapsolt, fütyült és ujjongott. A fiúk megköszönték a lehetőséget, majd lejöttek a színpadról és egyenesen felénk közelítettek.

- Nah milyen volt? - kérdezte Zayn.

- Fantasztikus. - válaszolta gyorsan Britt és átölelte barátja nyakát, míg mi helyeslően bólogattunk. Niall odaállt mellém és a fülembe suttogta, hogy menjünk táncolni. Egy kisebb fejrázással válaszoltam, majd a tánctér felé vettük az irányt. Sorra jöttek a jobbnál jobb zenék, amire vagy külön vagy kézen fogva táncoltunk, aztán a sok jó után egy kevésbé gyors, már-már lassú következett, aminél átkaroltam partnerem nyakát, ő meg fogta derekamat és magához húzott. Testünk egymáshoz simult, így ringattuk magunkat a ritmusra, miközben édes dolgokat mondtunk és apró csókokat adtunk egymásnak ezzel is megpecsételve ezt a gyönyörű pillanatot. 

- Nos elérkezett az idő, hogy kihirdessük a bálkirályt és - királynőt. A szavazatok alapján, amit a héten leadtatok a bálkirály nem más, mint - kisebb hatásszünet - Bryan Wolf. Kérlek gyere fel a színpadra és vedd át a téged illető koronát. - Bryan kicsit nagyobb léptekkel felsietett az emelvényre, majd az igazgató a fejére rakta a fejdíszt és a kezébe adott egy jogarszerűséget. - A bálkirálynő pedig....dobpergést.... Cara Ross. - barátnőm úgy meglepődött, hogy nem tudott mit szólni, a szája elé kapta kezeit és egy hatalmas mosolyt eresztett, majd ő is ugyanúgy tett, mint az előtte lévő személy. Úgy gondolom, hogy teljes mértékben őt illeti meg ez a cím, hiszen olyan sok dolgot tett a bállal és a sulival kapcsolatban is és nekem is segített mindenben - bár ez annyira nem játszott közre - így szerintem nagyon korrekt "döntés" volt a diákoktól ez a pozíció.

Barátnőm fellépett néhány lépcsőfokot követően a színpadra, ahol a fejére helyezték a tiarát és egy virágcsokrot is kapott mindezek után, integetett párat királynő módjára, megköszönte mindenkinek ezt a megtiszteltetést, majd leballagott hozzánk. Mint mindenki a mi kis csoportunk is gratulált neki, s amíg ez történt, gondoltam gyorsan elszaladok mosdóba. Szerencse, hogy majdnem a tornaterem mellett van, így nem kellett sok időt elvesztegetnem a bálból. Gyorsan beálltam egy tükör elé megmostam egy kicsit az arcom, majd kijavítottam az elkenődött sminkemet és mehettem is.

" Merre vagy hercegnő? "

Jött az sms. Először azt hittem, hogy Niall üzent nekem, de amint megnéztem a feladót Liam neve villant fel. 

- Mi ez az új becézés? - gondoltam magamban, de ezzel nem törődve írtam neki vissza, hogy hol is vagyok pontosan. Éppen az ajtót nyitottam volna ki, amikor hirtelen megfájdult a fejem és elsötétedett minden.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Íme itt lenne a következő rész, ami egy kicsit hosszabbra sikerült, mint a többi, de szerintem ez nem baj, legalábbis remélem. Ha tetszett a bejegyzés kérlek jelezzetek vissza, hogy mégis mi a véleményetek. 

Millió puszi: Szandra