Chapter 25.

Kellemes érzés fogott el az ismerős ház láttán. Olyan sok jó élmény fogott el, aminek néhány olyan csúnya vége lett, de szerencsére mára már minden rendbe jött. Leállítottam a motort, amire a mellettem alvó fiú is felkelt, így miután kiszálltunk az autóból a bejárat felé indultunk. Az ajtó nyitódott még mielőtt csengethettem volna. Liam anyukája széles mosollyal invitált be bennünket. Ahogy beértünk szoros ölelésbe vont mindkettőnket, majd ugyanígy tett Liam apukája is, aki időközben megérkezett hozzánk.
- Nagyon örülök, hogy eljötettek. Már olyan rég láttalak Amy, mennyit változtál azóta. Igazi nő lettél, egyszerűen gyönyörű vagy. - kissé elpirultam, de megköszöntem a kedves szavakat.
- Tudjátok nem véletlenül hoztam el magammal Amy - t. - kulcsolta össze ujjainkat Liam - egy ideje már együtt vagyunk, így gondoltuk elmondjuk. - A szülei csak gratuláltak nekünk, majd az ebédlő felé vettük az irányt, ahol már elő volt készítve a frissen sült - főtt étel. Már csak a látványtól nagyon éhes lettem, aztán megcsapta az orromat az étel illata, aminek nem tudtam ellenállni ezért egyből leültem, hogy minél hamarabb ehessek a fenséges ebédből.
Miután végeztünk az evéssel segítettem Karen - nek elmosogatni a piszkos edényeket. Eközben sok mindent meg tudtam az utóbbi évekről. Elmesélte, hogy szerette Londont, de a szíve visszahúzta ide Wolverhampton - ba, és hogy Liam már jó ideje nem járt itthon, mert annyit konceteztek mostanában, hogy nem volt ideje hazalátogatnia, ezért csak néhányszor beszéltek telefonon.
Ahogy végeztünk bementünk a nappaliba, ahol Geoff és Liam valami focit nézett. Az arcukról le tudtam olvasni, hogy ez valami nagyon fontos meccs lehetett, mert mindketten csak egy pillanatra emelték ránk a tekintetüket, de már vissza is helyezték a hatalmas képernyőre. Nem is zavartam őket inkább körbe vezettem tekintetem a helységen. Megláttam néhány régi és mostanában készült képeket a kandalló tetején és a falakon ezért arra vettem az irányt, hogy jobban szemügyre tudjam őket venni. Volt néhány, amit már láttam, de voltak újak is, amiken Liam és a két nővére szerepelt vagy csak az előbb említett fiú egy nyaraláson. Megmosolyogtatott az a kép. Annyira aranyos kisfiú volt és most meg már elmúlt 22 éves. Átvezettem tekintetem a falra, ahol Karen és Geoff esküvői fotója pihent. Eltöprengtem, hogy vajon nekem is lesz ilyen szép mennyasszonyi ruhám vagy esetleg gyerekeim, de el is hessegettem ezeket a gondolatokat, amikor két kéz ölelte át derekamat. Liam a fejét a vállamra helyezte, miközben együtt néztük a hatalmas fotót.
- Ugye milyen gyönyörű ez a kép? - kérdeztem tőle pár perc elteltével.
- Egyszer te is így fogsz mosolyogni életed legszebb napján. - Olyan édesen súgta ezeket a szavakat a fülembe, hogy csak elmosolyodtam, majd megfordulva egy puszit nyomtam borostás arcára.
- Gyere mutatok valamit. - Kezdett el az bejárat felé húzni. Felvettük a cipőinket és a kabátot, majd kilépve az ajtón, kézen fogva sétáltunk a régi játszótér felé. Először nem értettem minek jövünk ide, de amint megláttam a helyet egyből rájöttem. Az egész tér teljesen megújult, a régebbi játéjokat kicserélték korszerűbbek és kis virágos kerteket is alakítottak ki padokkal és egy kőösvénnyel keretezve. A számomra legkedvesebb és legtöbb emléket felhozó építmény még meg volt, csak a festése volt más, hiszen a régi már rozsdásodott és a festék is erősen pattogzott le. A hinta felé vettük az irány, és ahogy odaértünk belehuppantunk egy - egy ülőkébe. Löködni kezdtük magunkat, és úgy hogy felszabadultak vagyunk, nincs semmi problémánk, nem aggódtunk senki és semmi miatt, ami egy felemelő érzés volt.
- Arra gondolta, hogy most itt a nyár, mi lenne ha elkísérnél engem néhány koncertre?
- Szerintem ez egy remek ötlet, de szerinted nem fognak utálkozni miattam? Mármint nem akarom, hogy azt higgyék, hogy mindenkivel össze akarok jönni. Elég furcsa lenne, ha most a te oldaladon jelennék meg, hiszen néhány hónapja még Niall-el voltam együtt.
- Emiatt ne aggódj meg fogják érteni, de ha mégsem, nem érdekel mit gondolnak. A rajongóink igazán kedvesek csak először lesznek ellenszenvesek egy kicsit, de idővel megbarátkoznak a gondolattal.
- Akkor persze veled megyek, és amúgy merre mennénk? - Kérdeztem.
- Először Európába megyünk, ahol Franciaország, Németország és Hollandia lesz az úti célunk, majd Amerikába repülünk ott körül - belül hét koncertünk lesz, és nyár végén pedig itthon leszünk, dw majd beszélned kell a főnököddel a szabadság miatt.
- Már nem kell.
- Miért?
- Igazából már egy ideje nem dolgozok ott, mert folyamatosan engem piszkált meg mindenben engem vont kérdőre, így elegem lett belőle és kiléptem.
- Nem is mondtad nekem.
- Tudom és sajnálom is, hogy nem említettem, de elfelejtettem. - Nem szólt semmit csak biccentett egyet, amivel azt jelezte, hogy megértette és nem haragszik rám.
Rámosolyogtam, majd kicsit hátra dőltem - úgy hogy a hajam pont súrolta a földet - miután gyorsabban kezdtem el löködni magam. Újra kislánynak éreztem magamat. Mikor már kezdtem szédülni ebben a helyzet visszaültem és elkezdtem lassítani, hogy visszanyerjem eredeti pozíciómat. Liam - et figyeltem közben, aki csak nyugodtan ücsörgött és leste minden egyes mozdulatom. Hamarosan megálltam és átvándoroltam Liam ölébe. Nagyon reméltem, hogy nem szakad le a hinta kettőnk súlya alatt, de csak egy kisebb nyikorgást hallatott. Csak néztem borostás arcát, majd apró puszikat leheltem először homlokára, majd arcára és végül szájára. Ahogy ajkaink összeértek nem tudtam betelni vele, így egyre hosszabb és szenvedélyesebb csókokat adtam neki. Belemosolygott csókunkba, majd homlokát az enyémnek döntötte, úgy kémlelte arcomat.
- Szeretlek. - Szólalt meg egy idő után.
- Én is. - leheltem szájába, majd újra teljesen összefortunk. Ahogy nyelve táncra hívta enyémet, egyre jobban vágytam rá.
- Egy kicsit fázok. Nem megyünk vissza? - Kérdeztem, hiszen így estefele már eléggé lehűlt a levegő, és igencsak csípte arcomat a hideg.
- Rendben. - Összekulcsolta ujjainkat, majd úgy húzott maga után a szülei háza felé.
A szobájába beérve egyből ajkaimnak esett és ellent mondást nem tűrően falta őket. Kezeinket összekulcsolta fejem fölött miután óvatosan a falhoz nyomott. Alsó ajkamat kissé megharapta, mellyel azonnali bejutást adtam neki. Nyelveink forró táncba kezdtek, majd megfordított és az ágy felé kezdett tolni. Mikor elértük a fekvőhely szélét, ledöntött rá, ő pedig fölém támaszkodott, hogy ne nyomjon teljes súlyával. Nyakamba temette arcát és ott csókolgatta a puha bőrt, majd miután megunta összecsípte fogaival a területet. Közben lehunytam a szemem és élveztem minden egyes pillanatát cselekedeteinek. Puszikkal halmozta el először állam vonalát, majd számat édes csókokkal kényeztetni, miközben felgyűrte pólómat és hideg kezével megérintette csípőmet, majd egyre feljebb haladt, végül pedig megszabadított felsőmtől. Én is elkezdtem lehúzni róla a fekete ruhaanyagot, majd kibújtattam fejét rajta és valahova a szobába elhajítottam. Kínzó lassúsággal csatolta ki melltartómat, majd húzta le rólam, miközben én az övével babráltam és kisebb ügyetlenségekkel, de sikerült kicsatolnom, majd letolnom róla a nadrágot. Halk sóhajtások hagyták el számat, miközben melleimet csókolta vagy maszírozta. Beleakasztottam két ujjamat alsónadrágjának szélébe és egy erősebb rántással, már le is húztam róla. Ő sem tétlenkedett közben, mert megszabadított utolsó ruhadarabomtól is. Óvatosan olvasztotta össze forró testünket, miközben zilálásunk hallatszódott az egész szobában. Egyszerre léptük át a gyönyör kapuját, melyet egy hangosabb sóhajtással jeleztünk egymásnak. Liam mellém feküdt és próbálta egyenletessé tenni légzését, miközben tenyere arcomon pihent, melyet hüvelykujjával simogatott. Fejemet mellkasára hajtottam, és csak hallgattam szívverését.
- Szeretlek. - Csókolt bele hajamba.
- Én is. - Majd ezeket a szavakat kimondva hamarosan elnyomott az álom.