A meglepetés igazából nem volt akkora, de az öt fiú, Lou és mi elég nagy tömeget alkottunk ott a kórház közepén annak ellenére, hogy csak két emberről volt szó.
- Niall miért vannak itt ennyien? - kérdeztem meglepődve, hiszen tényleg nem ezt beszéltem meg vele.j
- Amy nyugi azért hoztam el őket is, mert nem tudtam volna másképp eljönni, Lou pedig pont nálunk volt és annyit kérdezősködött, hogy muszáj volt. Tudom nem ezt ígértem szóval bocsánat.
- Semmi baj csak meglepődtem a sok emberen. - amíg ezt megtárgyaltuk mindenki leült egy-egy székre a vizsgáló előtt és várt. Körül - belül fél órával később kijött az orvos és elmondta, hogy nincs komolyabb baja, csak egy kicsi seb keletkezett a fején és agyrázkódása lett az eséstől. Még azt is megemlítette, hogy hagyjuk pihenni, és ha majd felkelt, akkor menjünk be hozzá.
- Hát ez biztos el fog tartani egy darabig. - gondoltam magamban, hiszen tudni illik Cara iszonyatosan sokat tud "pihenni". Arra jutottam, hogy ameddig nem ébred fel, addig lemegyek a büfébe és eszek valamit. Megkértem Niallt, hogy kísérjen le, mert nem szeretek egyedül lenni főleg az ilyen helyeken. Elindultunk a hosszú folyosón végig kézen fogva, majd párszor elkanyarodtunk és vártuk, hogy megjöjjön a lift. Kis idő múlva az ajtó kinyílt és szembesültünk azzal a ténnyel, hogy olyanok leszünk, mint a heringek, hiszen szinte tele volt a kabin. Valahogyan bepréseltük magunkat és megnyomtuk az első emelet gombját. Nem is értem, hogy miért egyel feljebb kell rakni a büfét. Jobb lenne, ha földszinten lenne, mert ez így nem működik rendesen. A lifttől már nem volt messze a kajálda, így hamar odaértünk.
- Mit adhatok? - kérdezte a kiszolgáló lány a pult mögül.
- Öhm egy szendvicset kérnék és egy mentes vizet.
- Rendben nem sokára viszem, addig egy kicsivel arrébb ki tudod fizetni. - követtem az utasítását, majd balra csusszantam, hogy tudjak fizetni. Elővettem a pénztárcámat a táskámból és oda szerettem volna adni a pénzt, de Niall megelőzött és azt mondta, hogy meghívott. Olyan édes ilyenkor. Eresztettem felé egy mosolyt és adtam egy puszit az arcára köszönetem jeléül, majd felkaptam a tálcámat, amire idő közben rákerült az étel és a víz is. Leültem egy szabad asztalhoz és megvártam, amíg Niall is helyet foglal velem szembe a székbe. Amint ott termett előttem megköszöntem neki újra az ebédet, majd elkezdtünk beszélgetni különböző dolgokról. Az evés befejezetével úgy gondoltuk, hogy visszamegyünk a többiekhez és várunk.
Felébredt siessetek vissza, mert csak velünk szeretne beszélni.
Britt
Az SMS miatt kicsit gyorsabban kapkodtuk a lábunkat, hogy minél előbb odaérjünk a megfelelő szobájához. Ahogy megérkeztünk karon ragadtam Britt-et és benyitottam a helységbe. Cara - nak nagy mosoly volt az arcán és egy szép kis kötés a fején.
- Úgy nézel ki, mint egy török, nekik szokott ilyen turbán vagy mi a fejükön lenni. - viccelődtem vele egy kicsit, hogy oldjam a hangulatot.
- Haha nagyon vicces vagy. Uhh - nézett ki az ablakon - kérsz autogrammot a One Direction - től, tudod, hogy most nem állhatok fel, de nem is szeretném elszalasztani ezt a lehetőséget. - láttam azt a rajongói csillogást a szemében, amitől sajnos nagyon rossz érzésem támadt.
- Komolyan nem tudod, hogy mit kereshetnek itt ? - kérdeztem kicsit kétségbe esett hangon, hiszen az orvos azt mondta, hogy nem lesz amnéziája. Ekkor elmosolyodott és ezt mondta:
- Haha bevetted. Olyan kis hiszékeny vagy Amy. - nagy kő esett le a szívemről, de szerintem nem érdemeltem meg ezt a viccet, bár mondjuk mindenki elfogult egy kicsit magával szemben mégsem kellett volna rám ijeszteniük. Cara és Britt is együtt nevetett rajtam, majd én is csatlakoztam közéjük. Idő közben beszálingóztak kintről a fiúk is és Lou is. Louis egyből letámadta a kérdéseivel és egy aprócska kis csókkal barátnőjét, amit igazából még nem erősítettek meg számunkra sem, de a történtek alapján biztosan mondhatom, hogy a nem csak barátság van köztük.
- Tényleg mi is történt pontosan, mert semmit sem láttunk belőle. - kérdezte Britt.
- Hmm - töprengett egy kicsit, majd folytatta - igazából annyira emlékszem, hogy a létrán állok a kezembe az olló, a számban pedig a ragasztót tartottam, amikor megláttam, hogy valaki van a létra alatt. Aztán meg csak annyit éreztem, hogy zuhanok, majd a kemény betonon landoltam és utána itt sikerült magamhoz térnem.
- Szóval valaki szándékosan csinálta ezt az egészet. - mondta Liam.
/Liam szemszöge/
Amíg mi tovább faggattuk Cara-t Amy kislisszolt a kórteremből és valakivel telefonált. Annyira nem foglalkoztunk vele, mert bárkivel beszélhet. Már körül-belül fél vagy háromnegyed órája volt kint, ami azért egy kicsit aggasztó, hiszen ez rengeteg idő. Én is felálltam a székről és mondtam a többieknek, hogy megnézem, hogy minden rendben van- e vele. Ahogy kiléptem a kórteremből majdnem a folyosó végén láttam meg egy széken összekuporodva. A lábait felhúzta és a térdeire hajtotta a fejét. Kicsit közelebb mentem hozzá így hallottam, hogy pityereg valami miatt.
- Hé mi a baj. - csak felnézett és a nyakamba borulva elkezdett halkan sírni. A könnyei teljesen eláztatták a pólómat, de nem foglalkoztam vele,ert sokkal nagyobb probléma volt az, hogy még mindig nem tudtam miért sír.
- A rendőrség .... fel-fel-felhívott és a-a-azt mondta, ho-ho-hogy a szüleim meg-meg-meghaltak. - teljesen lesokkolt a hír, hiszen a szülei nagyon kedvesek és nem értem ki akarta őket bántani. Amy újra elkezdett zokogni és én még szorosabban öleltem, hogy legalább egy kicsit megnyugodjon. Még pár percig így ültünk, majd nyomtam egy aprócska puszit a feje búbjára és felhúztam a székről, hogy vissza tudjunk menni a többiekhez.
------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Ez egy kicsit rövidebb rész lett, mint szokott lenni, de mahd meg próbálok hosszabbat írni.
Millió puszi: Szandra
