Chapter 23.

/Amanda szemszöge/

**Június közepe**

Sikeresen elvégeztem a középiskolát négyes - ötös érettségivel, ami hatalmas büszkeséggel tölt el. Most van egy nyaram, hogy kipihenjem magam, aztán újra az iskolapad mögé vetem magam, hiszen felvettek Anglia egyik leghíresebb egyetemére, így tovább folytatom a tanulmányaimat. Elhatároztam, hogy keresek egy jobb munkahelyet, de amíg nem találok meg elégszem ezzel is.

Néhány napja Liam-től kaptam egy meghívást, hogy menjünk el moziba. Örömmel mondtam igent, mert már jó lesz egy kicsit kikapcsolódni. Amikor legutóbb találkoztunk és csak kettesben voltunk nem gondoltam, hogy ez fog történni, de azt hiszem, hogy egy kicsit beleszerettem. Próbáltam meggyőzni magam az ellenkezőjéről, de ahogy meghallottam a nevét vagy láttam a tévében az apró kis pillangók életre keltek a hasamban és nyughatatlanul repdestek össze - vissza. Még nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jó lenne nekem vagy akár Liam-nek, ha belekezdenénk ebbe a kapcsolatba és rosszul sülne el.

Éppen a nadrágomat húztam fel, amikor csengettek. Gyorsan magamra kaptam, út közben egy övet is befűztem a ruhadarabba, hogy le ne essen rólam, majd ajtót nyitottam.

- Szia. - Köszöntöttem egy öleléssel, mire csak visszadörmögött valamit a fülembe.

- Mehetünk.

- Mindjárt csak még a táskám össze kell készítenem, addig ülj le vagy nem tudom.

- Rendben. - Felfutottam a lépcsőn és a szobámba előkerestem a kis barna táskámat, amibe csak a legfontosabb dolgokat pakoltam el. Felhúztam a tornacipőmet és vissza siettem az előszobába. Liam ugyanott állt, ahol hagytam egy tapodtat sem mozdult. Még felvettem a bézsszínű kardigánomat, mert igaz nyár volt, Londonban még ilyenkor is hűvös van, főleg ha fúj a szél. Gondosan bezártam az ajtót és már indultunk is.

- Mit nézünk meg? - Kérdeztem, hiszen fogalmam sem volt arról hogy mire megyünk.

- Titok, majd megtudod, ha odaértünk. - Ez veszett ügynek bizonyult, ezért nem is firtattam tovább. Az út többi része csendben telt, egyikünk sem szólt.

Amíg megnézegettem a plakátokat Liam megvette a jegyeket. Bent a moziban sorban álltunk enni és innivalóért, de amikor ki akartam fizetni - hiszen úgy gondoltam, hogy akkor most én jövök - nem engedte. Kicsit rossz érzésem volt, hogy mindent ő vesz meg, de nem akarta elfogadni tőlem a pénzt.

A teremben épp a helyünket kerestük, amikor a filmvásznon megjelentek az első reklámok, ezért kicsit kapkodtunk, de szerencsére senkire sem borult rá a popcorn vagy a kóla. Néhány perccel később elkezdődött a film. Először egy hatalmas épületet mutattak, amire a ,, Grey " felirat volt felrakva, amiről egyből rájöttem, hogy mit is nézünk. Véleményem szerint nem volt rossz film, bár a felnőtt jelenetek eléggé durvára sikeredtek, ezektől eltekintve élveztem. Igaz még csak az elején tartottunk, de imádtam a történetet, romantikus, szenvedélyes és ami a legfontosabb nagyon jó karakter megformálások voltak.

- Nekem is kellene egy ilyen szoba otthonra. - szólalt meg hirtelen, amikor a "játszó" szobát mutatták.

- Hát te hülye vagy. - éppen nyitotta volna a száját, hogy válaszolni tudjon, de a körülöttünk ülők lepisszegtek minket, hogy fejezzük be a csacsogást és maradjunk csendben.

***

- Ana..

- Christian. - Utánoztuk a főszereplőket. Teljes mértékben egyetértettünk abban, hogy a befejezés bénára sikerült, mert pont annál a résznél hagyták abba, amikor a legizgalmasabb lett volna a történet, bár mondjuk trilógia ezért ilyenkor kell befejezni, mégis rossz volt. A kávézóban, ahova beültünk szinte egy lélek sem volt, csak néhány boxban láttunk egy - két párt, akik egymással voltak elfoglalva.

- Haza kísérlek, jó?

- Igen, köszönöm. - A magammal hozott pulcsit a hátamra terítettem és indulásra készen is voltam. Egészen hazáig a filmet elemezgettük, és bár már majdnem minden egyes percét átbeszéltük mindig találtunk benne valami olyat, amit meg tudtunk vitatni. Az ajtónknál álltunk, a kulcsokat már belehelyeztem a zárba, de még nem fordítottam el a sok csilingelő tárgyat. Elköszönés képpen kaptam egy ölelést egy puszit az arcomra, de én ezzel nem voltam megelégedve és a hirtelen jött adrenalinlöket hatására megmarkoltam mellkasánál a pólóját és visszarántottam magamhoz úgy, hogy szánk egy szenvedélyes csókban préselődjön össze. Liam először meglepődve fogadta cselekedeteimet, de hamar viszonozta a gesztusomat. Összekulcsoltam tarkójánál a kezeimet, ő pedig a derekamra csúsztatta a sajátjait, majd közelebb húzott magához. Kissé elpirulva húzódtunk el egymástól, de arcán láttam a széles mosolyt, ami magabiztossággal töltött el.

- Nem jössz be egy kicsit? - invitáltam be hozzánk. Boldogan bólintott egyet, majd hirtelen felkapott, amíg kinyitottam az ajtót, és mennyasszony pózban vitt be a nappaliig. Ott lerakott az ágyra és rám mászott, kezeivel fülem mellett megtámaszkodott és szinte farkasszemet nézett velem. Mivel nem tudom sokáig nyitva tartani a szememet, ezért behunytam őket és egy lassú mozdulattal lejjebb húztam magamhoz, épphogy súrolta szám az övet, de nem engedtem neki és lelöktem magamról. Egy diadalittas mosoly kúszott arcomra, ahogy törökülésben a kanapéról néztem a szőnyegen fekvő Liam-et.