2014. október 28., kedd

Chapter 19.



/Amanda szemszöge/

Péntek van, ami azt jelenti, hogy eljött a bál napja. A héten minden simán ment így nyugodtan tudok bulizni és ez számomra nagyon fontos, hiszen egész eddig idegeskedtem minden apró kis probléma miatt, amit a dolgozatok, a feleletek vagy éppen a körülöttem lévő emberek okoztak.

Suli után elmentem a ruhámért, majd azzal haza mentem. Otthon megkezdődött a készülődés, ami nem jelentett olyan sok mindent, így elég jól be tudtam osztani az időmet. Először bebattyogtam a fürdőbe, levetkőztem, majd beálltam a tusoló alá. Könnyed felfrissülésem után megmostam a hajam és amíg vártam, hogy hasson a balzsam bekentem magam a kedvenc rózsa illatú tusfürdőmmel. Pár másodperc múlva újra végig folyattam magamon a meleg vizet és lemostam a sampont is és a szappant is a testemről. Megfogtam egy törölközőt és a hajamba csavartam, majd még egyet magamhoz vettem, letöröltem a vízcseppeket a bőrömről és magamra tekertem. Bementem a szobámba, elővettem a hajszárítóm és megszárítottam a hajam. Az órára pillantottam, ami majdnem ötöt mutatott, így beültem a pipereasztalom elé és elkezdtem a sminkemet. Nem csináltam túl kihívót, ezért csak egy kis, a bőröm színéhez illő alapozót tettem fel, a szemeimet viszont kicsit jobban kiemeltem, mint ahogy szoktam és egy kicsit erősebb rúzst raktam ajkaimra. Amint ezzel készen voltam a hajamat készítettem el. Mivel alapból göndörebb csak néhány tincset kellett besütnöm a tökéletes alakért. Pár hullámcsattal feltűztem és rögzítettem a helyén, majd felvettem egy fehérnemű szettet a törölközőket pedig visszaraktam a fürdőben lévő szárítóra. Már csak a ruhám maradt, így elővettem a szekrényből, kicsomagoltam a fóliából és magamra öltöttem. Sajnos, amit ez előtt vettem nem volt elég jó, mert az osztályból szinte mindenki ilyen nagyobb, hosszú ruhát választott én pedig nem akartam kilógni a sorból, így kénytelen voltam foglaltatni egy másikat, ami már tényleg az igazi volt. Még néhány karperecet és egy virágos karkötőt is felhelyeztem a csuklómra, majd megnéztem magam a tükörben és azt kellett mondanom, hogy tetszett a látvány, és ez volt a legfontosabb, hogy nekem jó legyen és ne másnak kelljen megfelelnem.
Pontban fél hétkor csengettek. Lebotorkáltam a lépcsőn fekete magassarkúmban, leakasztottam a fogasról egy vékony kis kabátot, a hátamra terítettem a legfontosabb dolgaimat beleraktam egy kis táskába, majd kiléptem az ajtón. Niall-nek felcsillant a szeme, amikor meglátott. Egy kicsit hosszabb csókot leheltem ajkaira, bezártam az ajtót, majd a fekete kocsijához mentünk.

- Gyönyörű vagy. - suttogta oda nekem.

- Azért te is jól kicsípted magad. - utaltam a gondosan kivasalt ingjére, amit sötét színű zakója fedett, illetve a tökéletesen belőtt hajára is.

Az iskolához érve kerestünk egy parkolót, majd leállította a motort és kiszálltunk az autóból. Már kintről hallatszott a hangos zene, ami valószínűleg hatalmas decibellel dübörgött a hangfalakból odabent is. Összekulcsoltuk a kezünket és elindultunk a tornaterem felé, ami ma bálteremként szolgált számunkra. Az ajtóban fényes szalagokból vörös és sötétebb színű már-már fekete szalagokból készített függöny volt, ami mögött az egész buli zajlott. Ahogy beléptünk, mintha egy filmben lettünk volna, mindenütt különböző piros, fekete esetleg kicsit ijesztőbb, véresnek ható díszítőelemek lógtak, az asztalokon középen egy szolidabb virágcsokor volt, körülötte pedig kis, lufik, amik nem voltak teljesen felfújva, így tökéletesen egybeolvadt a környezetével.

- Amy.

- Igen. - eszméltem fel csodálkozásomból, ahogy megszorította Niall a kezem, aztán megláttam Cara-t közeledni felénk, majd Britt arcát is felfedeztem egyből mögötte.

- Szia. Wow nagyon jól nézel ki. - mondtam meg őszinte véleményem, majd másik barátnőmhöz fordultam, aki ugyanolyan jól nézett ki. Úgy látszott ők is változtattak az eredeti terven, mert rajtuk is gyönyörű habos ruha volt kisebb gyöngyökkel és strasszokkal.

- Még te mondod? Egyszerűen csodálatos vagy.

- Köszönöm. - lettem hirtelen szégyenlős, de ahogy jött úgy el is tűnt, és visszanyertem eredeti énem. - És kivel jöttetek?

- Én Zayn-nel, Cara pedig Louis-val. - már csak azt nem értettem, hogy merre vannak, bár ahogy körbenéztem Niall is eltűnt, szóval biztos együtt vannak valahol, így nem kerítettem neki nagy feneket.

- Most pedig kedves diákok és pedagógusok köszöntsük a meglepetés vendégeket. - szólt az osztályfőnök, így mi is arra néztünk és figyelmesen hallgattuk ahogyan elkezdődtek az első akkordok, amik egy számomra kedves dalhoz tartoztak. Ezt a számot rongyosra hallgattam, mert valahogyan egy hangyányival közelebb állt hozzám és amikor a szobámba zárkózva sírtam, át segített a nehezebb időszakokon. Tudtam, hogy teljesen más hangon fogják énekelni, mert ugye nem az eredeti énekesek adják elő, ám kellemeset csalódtam.

- You and I, We don't wanna be like them, We can make it till the end.... - énekelték egyszerre a fiúk. Mellettem a lányok is ugyanolyan meglepődöttséggel és csillogó szemekkel nézték a meglepetést, mint én. Odamentem hozzájuk és megöleltem őket, ha már a kísérőink fent énekelnek a színpadon, ne álljunk ott olyan szerencsétlenül.

Vége lett a számnak. Mindenki tapsolt, fütyült és ujjongott. A fiúk megköszönték a lehetőséget, majd lejöttek a színpadról és egyenesen felénk közelítettek.

- Nah milyen volt? - kérdezte Zayn.

- Fantasztikus. - válaszolta gyorsan Britt és átölelte barátja nyakát, míg mi helyeslően bólogattunk. Niall odaállt mellém és a fülembe suttogta, hogy menjünk táncolni. Egy kisebb fejrázással válaszoltam, majd a tánctér felé vettük az irányt. Sorra jöttek a jobbnál jobb zenék, amire vagy külön vagy kézen fogva táncoltunk, aztán a sok jó után egy kevésbé gyors, már-már lassú következett, aminél átkaroltam partnerem nyakát, ő meg fogta derekamat és magához húzott. Testünk egymáshoz simult, így ringattuk magunkat a ritmusra, miközben édes dolgokat mondtunk és apró csókokat adtunk egymásnak ezzel is megpecsételve ezt a gyönyörű pillanatot. 

- Nos elérkezett az idő, hogy kihirdessük a bálkirályt és - királynőt. A szavazatok alapján, amit a héten leadtatok a bálkirály nem más, mint - kisebb hatásszünet - Bryan Wolf. Kérlek gyere fel a színpadra és vedd át a téged illető koronát. - Bryan kicsit nagyobb léptekkel felsietett az emelvényre, majd az igazgató a fejére rakta a fejdíszt és a kezébe adott egy jogarszerűséget. - A bálkirálynő pedig....dobpergést.... Cara Ross. - barátnőm úgy meglepődött, hogy nem tudott mit szólni, a szája elé kapta kezeit és egy hatalmas mosolyt eresztett, majd ő is ugyanúgy tett, mint az előtte lévő személy. Úgy gondolom, hogy teljes mértékben őt illeti meg ez a cím, hiszen olyan sok dolgot tett a bállal és a sulival kapcsolatban is és nekem is segített mindenben - bár ez annyira nem játszott közre - így szerintem nagyon korrekt "döntés" volt a diákoktól ez a pozíció.

Barátnőm fellépett néhány lépcsőfokot követően a színpadra, ahol a fejére helyezték a tiarát és egy virágcsokrot is kapott mindezek után, integetett párat királynő módjára, megköszönte mindenkinek ezt a megtiszteltetést, majd leballagott hozzánk. Mint mindenki a mi kis csoportunk is gratulált neki, s amíg ez történt, gondoltam gyorsan elszaladok mosdóba. Szerencse, hogy majdnem a tornaterem mellett van, így nem kellett sok időt elvesztegetnem a bálból. Gyorsan beálltam egy tükör elé megmostam egy kicsit az arcom, majd kijavítottam az elkenődött sminkemet és mehettem is.
" Merre vagy hercegnő? "
Jött az sms. Először azt hittem, hogy Niall üzent nekem, de amint megnéztem a feladót Liam neve villant fel. 

- Mi ez az új becézés? - gondoltam magamban, de ezzel nem törődve írtam neki vissza, hogy hol is vagyok pontosan. Éppen az ajtót nyitottam volna ki, amikor hirtelen megfájdult a fejem és elsötétedett minden.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Íme itt lenne a következő rész, ami egy kicsit hosszabbra sikerült, mint a többi, de szerintem ez nem baj, legalábbis remélem. Ha tetszett a bejegyzés kérlek jelezzetek vissza, hogy mégis mi a véleményetek. 
Millió puszi: Szandra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése