2013. november 30., szombat

Chapter 7.


/Liam szemszöge/

Mostanában elég nyúzott szoktam lenni. Én tudom mi az oka és ez egyáltalán nem jó a kapcsolatomra nézve. Szerintem már  a srácoknak is feltűnt, hogy valami nem jó nálam, hiszen már én magam is észrevettem, hogy nem ugyanúgy viselkedek, mint általában. Utálok titkolózni főleg olyan emberek között, akiket  a családomnak tekintek, de most muszáj volt. Mindennapjaimra ráillik a monoton jelző, ugyanis a stúdió és a házam közötti utat teszem csak meg és nem megyek sehova, mindennap ugyanazt csinálom és nagyon ritkán van az, hogy kikapcsolódnék. Ha egy kis társaságra vágyom, áthívom Sophiát akivel mindent meg tudunk beszélni és sokszor szavak nélkül is megy a kommunikáció. Így könnyebb nekem is és biztos, hogy nem mondok semmi rosszat.  Egy apró mozdulat, érintés és csók többet ér minden szónál. Észrevettem, hogy túl sokat gondolkozok. Eddig is sokat szoktam, de most még a megszokottnál is sokkal többet. A szabadidőm nagy része ezzel megy el.
- Liam. - hallottam meg barátnőm csilingelő hangját a  nappaliban ülve.  Feltápászkodtam a kényelmes kanapéról és elindultam a hang forrásához. A konyhában isteni illatok és finom ételek voltak. Igazán kitett magáért Sophia.
- Miért hívtál? - kérdeztem kis idő után. Amíg vártam  a válaszra odasétáltam hozzá, átöleltem a derekát és egy puszit nyomtam a nyakára.
- Kóstold meg kérlek. -  tartotta szám elé a főzőkanalat, amin gőzölgött az étel egy minimális része. Megízleltem a forró ételt, majd hümmögtem egy sort és megcsókoltam. Apró csók, amivel tudattam vele, hogy istenien főzött  meg a mai napra.

- Megjöttek. - szóltam Sophiának, aki éppen a szobánkban készülődött, mert elmondása szerint borzalmasan festett az otthoni ruhájában. Szerintem mindenhogyan jól néz ki, de Ő tudja.
- 1 perc és megyek, addig nyiss ajtót. - eleget tettem kérésének és kinyitottam a bejárati ajtót.
- Anya, apa de jó, hogy itt vagytok már vártunk benneteket. - köszöntöttem szüleimet, majd elvettem tőlük a kabátjukat és felakasztottam a fogasra és beljebb vezettem őket az ebédlőben, ahol leültünk és elkezdtünk beszélgetni. Pár perc múlva az emelet felől lépteket hallottam és tudtam, hogy nem sokára barátnőm is körünkben. Talán fél óra múlva újra csengettek. Sophia ment ajtót nyitni, hiszen valószínű, hogy az ő szülei érkeztek meg. Ez a nap egy kis családi délután volt, mert elég keveset találkozunk velük. Ők is leültek az asztalhoz, így végre neki láthattunk az ebédnek. Mindenki megdicsérte a mi kis konyhatündérünket, majd az evés befejeztével átültek a nappaliba, én pedig leszedtem a koszos edényeket és elkezdtem mosogatni. Őszintén megmondva utálok mosogatni, de mivel itt vannak a szüleink nem akartam veszekedést. Ahogy befejeztem társultam a beszélgetéshez. 5 óra körül egyszerre felállt az összes szülő és haza fele indultak. Kiosztottam a kabátokat, majd két puszival és egy öleléssel elköszöntem tőlük, majd miután kiléptek becsuktam mögöttük az ajtót. Nem tudom miben fáradtam el, de nagyon álmos voltam, ezért felballagtam  a lépcsőn, lefürödtem és bedőltem az ágyba. Az elmúlt napokban nem sokat aludtam, mert minden egyes mozgásra vagy fura hangra felébredtem, így nem voltak valami pihentető éjszakák számomra. Pár óra múlva éreztem, hogy besüllyed mellettem a matrac és valaki nyom egy csókot az arcomra, majd hozzám bújik és békésen elalszik. Követtem én is példáját és újra az álmok világába vetettem magam.

/Cara/

- Már mindent értek. Ezeket a furcsa viselkedéseket és, hogy miért is rabolt el Logan.- szólaltam hirtelen meg a nagy csendben. Mondanivalómat legfőképpen Amy-nek címeztem, de jobb, ha mindenki tud róla a szobából. Kicsit bánt, hogy nem árulta el nekünk, mert elvileg legjobb barátnők vagyunk, de lehet valami nyomós oka volt ennek.
- Igen? Miről és honnan tudsz mindent? - kérdezte a jobb oldalamon ülő lány.
- Jaj Brit ne játszd már a hülyét. Ez az egész sztori magától értetődő. Biztos vagyok benne, hogy Amandának ez a Liam, akiről nekünk beszél a pasija és szerintem a Logan-es sztorit is kitalálta, hogy titokban együtt lehessen vele. Az összes jel erre utal. - magyaráztam el neki felindulásomat.
- De miért talált volna ki ilyet? Velünk mindent meg szokott beszélni.
- Tudom, de ez volt a legésszerűbb válasz.
- Nem akarom megzavarni a ti fontos eszmecseréteket, de nem vagytok kíváncsiak az egész történetemre? - szállt be a beszélgetésünkbe a harmadik tag is.
- Öhhm... De igen, csak akkor ne hazudj nekünk. Úgyis észrevesszük.
- Oké. Hol is tartottam? Jah igen. Liam annak idején a legjobb barátom volt, és amikor elköltöztek egy kicsit összevesztünk. Aztán amikor a plázában találkoztam vele felhozta újra a régi hülyeségeit, ami ennyi év után is picit rosszul esett ezért gondoltam azt, amikor megkaptam a levelet, hogy Liam hívott oda, hiszen el is felejtettem addigra, hogy van még egy L betűs ember az életemben. Én meg nem gondolkoztam és boldogan mentem a találkozóra, hogy végre kibékülhetünk, de csak Logan undorító kis csapdájába kerültem. Innen már tudjátok a többit. - fejezte be Amy. Eléggé ledöbbentettek a hallottak. Teljesen mást gondoltam. Erre ki kellett találnom valamit, ami nem okozhat még több balesetet és nem lehet több kényelmetlen incidens.
- Ki van benne egy kis felejtésben? - gondoltam oldom egy kicsit a hangulatot. - Mondjuk pénteken este elmegyünk valahova bulizni rendben? Mindenkinek jól jön egy kis kapcsolódás. - egyetértően bólintottak. Ezek után mindenféle téma szóba került többek között kiveséztük a suliba járó fiúkat és az osztály legnagyobb r**ancait. Olyan éjjel 3 óra körül kapcsoltuk le a villanyt, de még koránt sem aludtunk. Megbeszéltük a pénteki napot illetve estét, majd egy 'Jó éjt' kíséretében mindannyiunk befeküdt a puha takaró alá és behunytuk a szemünket, hogy könnyebben és gyorsabban el tudjunk aludni.
---------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Tudom, hogy nagyon sokat késett a rész, de sikerült megírnom. Én nem fárasztalak a mindennapi gondjaimmal. Remélem elnyerte a tetszéseteket. A következőt megpróbálom kicsit előbb hozni, de semmit sem ígérek ennyire előre.
Puszi: Szandra

1 megjegyzés: