Chapter 10.

Meg fogtam barátom kezét és felhúztam a földről. Kicsit jobban szemügyre vettem a körülményeket és örömmel tudattam magamban, hogy egyszerűn annyira béna, hogy az már felfoghatatlan. Egy kisebb mosoly ült ki az arcomra a látottak miatt. Minden tiszta fehér volt, ami valószínűleg a hintőporból származott illetve valamilyen folyékony lötty is kiborult.

- Ezt, hogy csináltad?- mutattam körbe a szobába, ahol elég nagy kupi volt.

- Hát hajzseléért jöttem és az meg a legmagasabb polcon volt, amit nem értem el, ezért lábujjhegyre álltam, belekapaszkodtam az egyik polcba és felnyomtam magam, már majdnem elértem, amikor megcsúszott a lábam a vizes taposón és rántottam mindent magammal. Ez nem is volt akkora baj, de pluszba a homlokomon is lett egy púp, mert oda esett a zselé. - dörzsölte meg az említett helyet, amire egy kicsit felszisszent a fájdalomtól. Ez is csak velünk történhet meg.

- Ugye tudod, hogy ezt fel kell takarítanod? - kérdeztem, mire csak bólintott és el kezdett pakolni. Már csak az az egy kérdés kavargott a gondolataim között, hogy minek neki az a zselé, hiszen neki mindig jól néz ki a haja. Néha még kócosan is tökéletes. Nem foglalkoztam ezzel olyan sokáig csupán addig ameddig kiértem Amy-hez. Ő még mindig ott ült ahol hagytam körül-belül 15 perce. Nem kérdezett semmit, így gondoltam minden hallott vagy csak nem volt rá kíváncsi.

Az egész napunkat lustálkodással töltöttük. A szobából ki sem mentünk és végig a tévét bámultuk. A sok értelmetlen műsor, film és sorozat között nem volt semmi, ami legalább egy picit lekötötte volna a figyelmünket, így egy normális zenecsatornán megállva néztem körbe. Azt hittem találok valamit a szobámban, amivel letudom magam foglalni egy kicsit, hiszen eléggé unatkoztam, de sajnos csalódnom kellett.

Nem tudom mennyit aludhattam, de az biztos, hogy reggel volt, mert a nap sugarai eléggé bántották a szememet.Még henyéltem pár percet és végül rávettem magam, hogy kinyissam a szememet és megnézzem mennyi az idő. Reggel 9:09 mutatott a kis készülék, amire egy papírdarab volt erősítve. Nem sok minden állt rajta, csupán egy telefonszám és az hogy 'Hívj fel' .

/Amanda szemszöge/

Másnap reggel haza kellett mennem és mivel nem akartam felébreszteni Niallt írtam neki egy rövid kis üzenetet és elhagytam a házat. Először körbe néztem, hogy mégis merre fele kellene mennem, majd örömmel tudatosult bennem, hogy nem is laknak olyan messze tőlünk. Elkezdtem a megfelelő irányba sétálni a kezemben levő szatyorral, amiben a bulis ruhám volt. Most pedig felmerül a kérdés elég sok emberben, hogy akkor én miben mentem haza? Egy cicanadrág mindig van a táskámban akárhova megyek és elloptam egy pólót Niall-től. Majd visszaadom neki időben, hogy teljes legyen megint a ruhatára.

Külső szemmel nézve lehet furán hangzik, de mikor találkoztam Liam-mel nem lepődtem meg annyira, mint ahogy kellett volna. Nem gondoltam volna, hogy Ő lesz ott, hiszen ennek nagyon kicsi volt a valószínűsége, de úgy látszik a sors így akarta és mivel tudtam, hogy ki Ő, nem volt nagy dolog a 'megismerkedésünk'. Körül-belül, mintha a szomszédommal találkoztam volna, akit nem is láttam még egyszer sem, de az már nem számít. Számomra Ő nem a nagy Liam Payne a One Direction-ből, hanem a gyerekkori legjobb barátom, akit ez által újra visszakaptam. E gondolatmenetem pont akkora fejeződött be, amikor a kulcsokat kerestem a szatyromból.

Épp lefekvéshez készülődtem, amikor akkorát dörrent az ég, hogy ijedtemben felugrottam és amilyen az én szerencsém kiment a bokám. Tudom, hogy itt Londonban mindig ilyen rossz idő van, de ez váratlanul ért. Nagy nehezen feltápászkodtam és bekötöttem a lábam, hogy ne fájjon annyira. Befeküdtem a puha ágyamba és néztem az árnyékokat, ahogy a szél fújja jobbra-balra a fákat, míg kisebb reccsenések nem hallatszódnak. Majd újra felkapja a tomboló fuvallat az egyik ágat és mozgatja. Egyedül voltam és féltem a vihartól.

- Persze, hogy mindenkinek van valami dolga csak nekem nincs. - motyogtam az orrom alatt. Anyáék már megint valami fontos üzleti úton vannak a bátyám meg gondolom Christina-t - így hívják Kyle barátnőjét - fárasztja. Nagyot sóhajtottam, majd a másik oldalamra feküdtem és próbáltam aludni. Addig forgolódtam az ágyban, amíg egy halk pittyegő hang tényleg felkeltett.

Szia édes! Remélem nem keltettelek fel. Arra gondoltam, hogy holnap elmehetnénk valahova.. xx Niall.

Gyorsan visszaírtam neki pár szót és így már egy kicsit nyugodtabb állapotban hajtottam a fejem a párnára és aludtam el.

***

Csupán két hét telt el, azóta amióta találkoztunk Niall-lel, de nekem valahogy mindig többnek tűnik. Mivel majdnem mindennap találkoztunk muszáj volt a családomnak bemutatni Őt, hiszen olyan sokszor még én sem járok el csavarogni, mint ahányszor elmentünk valamerre csak mi ketten. Már nem mintha nem ismernék innen-onnan, egy személyesebb beszélgetés mellett mégis csak jobban tisztában vannak vele, hogy kivel járok. Még nem hoztuk nyilvánosságra a kapcsolatunkat, bár engem nem zavarna, de Ő így döntött szóval nem szegtem meg az ígéretem és a barátnőimnek mondtam el, mert bennünk teljes mértékben megbízok.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Nagyon sokat késtem és sajnálom, de remélem tetszik nektek. Hagyjatok nyomot magatok után és kitartás dolgozom a következő részen....

Puszi: Szandra