2014. február 23., vasárnap

Chapter 11.



/Cara szemszöge/

Kicsit összekaptam magam, hogy mégse rongyos ruhában legyek. Nem régen hívott Amy, hogy ma a fiúknál ebédelünk, beleértve mi is Britt-tel. Ez egy ilyen ismerkedős találkozás lesz, hiszen mi még nem jártunk náluk és nem is találkoztunk velük, de nagyon sokat hallunk róluk barátnőnk által. A farmerom vettem fel, amikor megszólalt a telefonom. Előkerestem az előbb felhalmozott ruhák alól és rányomtam a fogadás gombra.

- Itt vagyok előttetek jó lesz ha sietsz. - hallottam meg Brit hangját a vonal másik végéből.

- Először is szia. Másodszor 5 perc és megyek addig gyere be, nincs itthon senki. - majd kinyomtam. Még megigazítottam a ruhám és a sminkem, amit nem is vittem annyira túlzásba, belepakoltam a létfontosságú dolgokat egy kis táskába és már mentem is Brit- hez. Együtt indultunk el az üzenetben kapott címre. Azt hiszem, hogy ennyit még soha sem beszélgettünk, bár ennek lehet az az oka, hogy egyszer eltévedtünk és a negyed órás útból egy egészet csináltunk.

Az ajtó előtt álltunk, miközben nyomtam a csengőt. Halk lépteket hallottam, majd az ajtó zárja kattant és előtűnt Amy feje a bejárat mögül. Gyorsan beengedett minket, majd köszöntött egy-egy öleléssel és elvezetett ebben a hatalmas házban minket a nappaliig, ahonnan hangos nevetés hallatszódott. Kicsit beljebb húzódzkodtunk, amire lehalkult a helység és minden szempár ránk szegeződött. Először Zayn kapcsolt, felállt elénk lépett és bemutatkozott, bár megjegyezném nem kellett volna mégis nagyon udvarias volt. Mindenki hasonlóképpen üdvözölt minket és néhány ölelést is kaptunk miután mi is ismertettük a neveinket. Nagyjából körbevezettek a házban, hogy a fontosabb helyeket megtaláljuk, majd leültünk az étkezőbe.

A ebéd befejeztével a nappaliba mentünk és leültünk az ott levő ülő alkalmatosságokra. A kaja közben nagyjából megismerkedtünk, de nem teljesen, ezért is folytattuk a csevegést a *******. Egyre nagyobb hülyeségeket kérdeztünk egymástól, de legalább oldott volt a hangulat és nem az a bizonyos kínos csend uralkodott.

- Mi a kedvenc színetek? - szólalt meg hirtelen Harry.

- Hmm nekem a lila. - válaszoltam

- Nahh az az enyém. - öltötte ki rám Amy a nyelvét.

- De jó nektek, hogy tudtok min veszekedni. Amúgy a piros. - mondta csapatunk utolsó női tagja is. Egész jól mulattunk a nap folyamán, de estére bedurvult a helyzet és ivós felelsz vagy mersz-et játszottunk, aminek konkrét az lett a vége, hogy mindenki nagyjából a sárga földig itta magát köztük minket is, ezért éjszakára Brit-tel elfoglaltuk a nappali és délig fel se keltünk.

***
A tegnapi nap után eléggé fájt a fejem, úgyhogy miután hazajöttem vettem be egy tablettát és reménykedtem benne, hogy elmúlik ez a hasogató érzést. Egyedül voltam, mivel anyukám dolgozott, apukámmal pedig nem tartom a kapcsolatot, hiszen kiskoromban elhagyott. Gondoltam meglepem anyát egy finom vacsorával, így egy kicsi pihenés után nekiláttam a sütés-főzéshez. Meghámoztam a zöldségeket, előkészítettem a húst és a fűszereket, majd összeállítottam az alapot. Ezzel elég sok idő elment, mert amikor terítettem hallottam, hogy az ajtó nyílik, majd csukódik és cipők is kopognak. Pár perc múlva megpillantottam őt. Ahogy mindig most is nagyon jól nézett ki, a ruhája makulátlan volt, a haja pedig rendezetten állt. Nyomtam egy puszit az arcára köszöntésem jeléül, majd csendben leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk. Egy idő után megtört ez a hallgatás és elkezdtünk beszélgetni mindenféle általános témáról.

Zuhanyzás után még felnéztem a közösségi oldalakra, majd elterültem a kényelmes ágyamban. Írtam egy üzenetet a lányoknak, hogy holnap lesz-e valami különleges az iskolában és letéve a telefonom az éjjeliszekrényre el is aludtam.

/Brit szemszöge/

Ma hétfő van. A legutálatosabb nap az egész héten és ma van pár dolgozat is, aminek elég jól kellene sikerülnie. Egy kicsit azért izgultam miattuk, de nem annyira, hogy mindenem görcsbe rándulna az adott óra hallatán. Lassan battyogtam a szekrényemhez, hogy kivegyem a megfelelő könyveket, papírokat és eszközöket a következő óráig. A nehezebb tantárgyak még csak most jönnek szóval fel kell kötnöm a gatyám a jó jegy érdekében. Egész jó volt ez a mai nap főleg, hogy hétvégére kaptunk egy meghívást valamilyen házavató bulira. Azt mondta Amy, hogy később tájékoztatni fog minket a részletekről, ha ő is hozzájut valamilyen formában.

A haza fele vezető úton elgondolkoztam azon, hogy mi szeretnék lenni, hiszen egy érettségi kevés ahhoz, hogy eltudjam magam önállóan látni. Épp ezért elhatároztam, hogy munkát fogok vállalni a környéken valahol és ha végeztem a középiskolával tovább tudjak tanulni. Persze a szüleim mindenben segítségemre lesznek mégsem lehetek folyamatosan a nyakukon és csináltathatok meg velük mindent. Igaz ez még kicsit később lesz, de most belegondolva az a pár hónap nagyon gyorsan elrepül. Amint hazaértem vázoltam a terveimet, amit anya és apa is támogatott, így gondoltam, hogy holnap délután elmegyek érdeklődni munkalehetőségek iránt a közelbe.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Meghoztam a részt, amint láthatjátok. Nagyon sajnálom a késést, de ez most valahogy így jött össze. Próbálok minél többet írni egy hónapban, de nagyon nehéz, remélem megértitek. Amúgy nagyon örülnék, hogyha leírnátok kommentbe a véleményeket, mert így nem tudom, hogy jó-e az amit csinálok..
Puszi: Szandra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése