Chapter 9.

/Niall szemszöge/

Nagyot nyújtóztam az ágyamban, amikor felkeltem. Teljesen kiterültem a matracon, mégis valami vagy inkább valaki hiányzott.

- Tegnap mintha nem egyedül jöttem volna haza. - motyogtam magamban, majd eszembe jutott mindenegyes kis részlet. Tökéletes volt számomra a múlt éjjel. Még szerencse, hogy nem rúgtam be annyira, hogy ne emlékezzek semmire.

Még egy ideig álmodoztam magamban egy idióta mosollyal az arcomon és újra felidéztem a történéséket, amit nem hiszem, hogy egy hamar elfelejtek. Pár perccel később kimásztam az ágyból és felöltöztem. Egy egyszerű melegítőt és egy pólót vettem fel. Utam közben, ami mindenféleképpen a konyhába vezetett volna hatalmasat kordult a gyomrom. Kicsit gyorsabban szedtem a lépcsőfokokat és néhány másodperc múlva a konyhánál termettem.

- Én csak azt szeretném mondani, hogy sajnálom. - hallottam meg barátom hangját még mielőtt beléptem volna. Bepillantottam és örömmel láttam, hogy még Amy is itt van és figyelmesen hallgatja, amit Liam mond neki. Úgy gondoltam nem avatkozok bele, ezért egy kicsit arrébb álltam, hogy még véletlenül se vegyenek észre.
- Mégis mit sajnálsz? - kérdezett vissza a lány.
- Tudod mióta találkoztunk, nagyon sokat gondolkodtam és volt időm rájönni arra is, hogy nem a legjobban kezeltem a dolgokat annak idején. Nem szeretnélek elveszíteni, hiszen nagyon sok közös emlékünk van, amit nem akarok kitörölni a fejemből és nagyon örülnék annak, ha újra olyan jóban lehetnénk, mint régen. - egy ideig vártam, de mivel nem hallottam további beszédet így bementem. 
- Jó reggelt. - köszöntem mindkettőjüknek. A hasam újból egy nagyot kordult, de még mielőtt neki láttam a reggelinek adtam egy puszit Amy arcára. Én nem csak egy éjszakára terveztem vele ezt a kapcsolatot és remélem, hogy ő sem, de ezt, majd még át kell majd rágnunk.

Leültem az asztalhoz, majd vártam, hogy elém tegye Liam a reggelit. Nem sokkal később a fa bútorra került az étel. Mindenki elkezdett falatozni az incsiklandó omlettből, amit drága barátom csinált. Az evés befejeztével beleraktam a mosogatógépbe a már csak morzsa darabokkal ellepett tányért és nekidőltem a pultnak. Tudni kell rólam, hogy utálok mosogatni, mert egyrészt tovább tart, mintha betenném a gépbe, másrészt nem szeretem, ha olyan a kezem, mint egy 100 éves öregembernek. Mikor Ők is befejezték az evést, karon ragadtam Amy-t és felvezettem a szobámba. Leültünk az ágyra és csak bámultunk ki a fejünkből, amikor eszembe jutott, hogy mégis miért rángattam ide fel Őt.
- Figyelj, azért hoztalak vissza ide, hogy tisztázzam a tegnap estét.
- Tudom Én csak egyetlen egy éjszakára kellettem. Mindjárt összecsomagolom a cuccom és megyek is. - vágott közbe csalódottan. Éreztem, hogy nagyon szomorú, de meg se várta, amíg befejezem, hiszen teljesen rosszul gondolta ezt az egészet. Már éppen felállt, de gyors voltam és még idejében megfogtam a csuklóját, hogy visszahúzzam magam mellé.
- Dehogy mész Te el. Én azt akartam mondani, hogy nagyon megkedveltelek ez alatt az igen kicsi idő alatt és nem akarom, hogy csak egy kaland legyél számomra. Úgy érzem fontos vagy Nekem.
- Hát ez esetben nagyon örülök ennek és nem csak Te érzel így. - jelent meg egy édes őszinte mosoly az arcán. Amint kiejtette az utolsó szót közelebb húzódtam hozzá és egy lágy csókot adtam ajkaira. Ezt a tökéletes pillanatot, mint mindig a telefonom csörgése szakította félbe. Előhúztam a zsebemből és rányomtam a 'fogadás' gombra.
- Hello csak azt szeretném megkérdezni, hogy bemehetek-e hozzátok. Tudod nem nagyon akarok látni semmit sem. - mondta a telefonba Harry viccelődve, aki gyanítom, hogy a szobám előtt állt és hallgatózott.
- Esküszöm, hogy Te nem vagy normális. Jah és gyere akármit is akarsz. - ezzel bontottam a fonalat. Pillanatokon belül lenyomódott a kilincs és a fürtös lépett be. Körbenézett, majd bemutatkozott illedelmesen - már amennyire ez lehetséges - és besétált a fürdőszobába. Elég régóta benn volt, így gondoltam megnézem mit csinál.  Még mielőtt benyitottam volna egy kisebb jajdulást hallottam, és hogy valami összetörik.
- Ez meg mi a francot csinált ott benn? - kérdeztem leginkább magamtól, hiszen elég furcsa zajok jöttek ki.  Egy picivel meggyorsítottam a mozdulatsorozatom és bementem. A látvány ijesztő volt, de nem annyira, hogy elájuljak csak váratlanul ért. Ezzel nem foglalkoztam, hanem inkább Harry-nek segítettem.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hello! Itt az év utolsó bejegyzése. Remélem mindenkinek tetszett a rész. Szívesen meghallgatnám a Ti véleményeteket is illetve, hogy eddig mi tetszik nektek a legjobban. Nem húzom tovább az időtöket inkább kívánok Sikerekben gazdag és BOLDOG Új Évet.. (Ez egy kicsit furán hangzott, de hát ez van.)
Puszi: Szandra