Volt már olyan érzésed, hogy gyűlölsz és egyben kedvelsz is egy embert? Vagy
olyan , hogy nagyon megbántott, de már nem érdekel? Esetleg, hogy még
mindig szereted ennyi év után?Velem most pont ez történt. Pár évig nem is
gondoltam rá, ha mégis akkor csak gyűlöletet éreztem iránta. Egyik
nap ültem a szobámban és a kedvenc sorozatomat néztem vagy éppen bámultam
a falamon lévő posztereket és közben hallgattam a tévét. Már megszoktam, hogy
egyszer jó máskor pedig iszonyat hamis hangú emberek vannak a műsorban és ezt a
zsűri is közli velük, de egy mégis felkeltette az érdeklődésemet. Egyszerűen
elképesztő hangja volt tökéletes, utánozhatatlan és nagyon ismerős.
Elmélkedésem közepette tekintetem a képernyőre emeltem és megláttam
Őt. Ahogy tisztán kiénekelt minden hangot ahogyan mozgott és mosolygott. Nem
tudtam másra gondolni csak arra, hogy teljesen elvarázsolt. Ettől a
perctől kezdve változott meg bennem minden. Elő jöttek azok a szép
emlékek amikor arról ábrándozott,hogy énekes lesz. Ezen elmosolyodtam. Mindig
annyira beleélte magát a mesélésbe mintha már megtörtént volna Vele.
Emlékszem az első próbálkozására. Nagyon szomorú volt mert nem sikerült
neki olyanra amilyenre szerette volna, de egy percig sem pazarolta az idejét
gyakorolt és küzdött az álmáért. Ennek meg is lett az eredménye.1-2 éve még csak
a tehetségkutató műsorban tudta meg mutatni a hangját, ma meg már egy egész világ ismeri a
bandájával együtt. Amiket nekem akkor mondott és megálmodott, valóra
vált Neki. Innentől tudtam, hogy minden meg fog
változni, figyelemmel kísértem a karrierjét és csak néha-néha utána
néztem, hogy mi történik most vele és merre van a világban. Nem voltam és vagyok
olyan nagyon nagy rajongójuk, hogy bármit megtegyek értük Én bőven megelégszem
azzal is ha már a tévében láthatom. Csak pár számuk tetszik mert szívhez
szólóak és tökéletesen kimutatják az érzelmeket. Lehet,hogy ez a 'rajongás'
teljesen nem felejteti el velem a történteket, mégis úgy érzem, hogy mindenkinek
jár egy második esély. Mióta találkoztam Vele ezen agyalok. Minden nap, ha van
egy kicsi szabadidőm nem jut más eszembe csak ez a téma és mindig ugyan oda
lyukadok ki ahogy az előbb is. Múltkor mikor beszéltünk nagyon rosszul esett,
hogy így kellett beszélnem Vele de nem tudtam mit mondjak. Teljesen lefagytam.
Sajnos ezen már nem tudok változtatni. Ez idő alatt nagyon megéheztem és ezt a
hasam is jelezte mert akkorát kordult, hogy legalább fél London hallotta.
Elindultam a konyhába. Amint beértem a töltöttem magamnak egy pohár
gyümölcslevet és elővettem a hűtőből pár előre elkészített szendvicset majd az
asztalhoz fordultam.
-Te jó ég megakarsz ölni vagy mi?- kérdeztem imádott bátyámtól, aki csak
vigyorogva nézte ahogy én halálra ijedek.
-Nem dehogy.- tiltakozott egyből még mindig azzal a mosollyal a fején.
-Jah persze. Amúgy hogy-hogy itthon vagy nem úgy volt,hogy este jössz haza?
-De igen csak elkellett menniük valahova és így haza jöttem nem akartam
zavarni. - miközben ezt mondta megettem
még azt a pár falatot és a tányért a mosogatóba raktam.
-Ohh milyen udvarias vagy bezzeg itthon nem tudod ezt csinálni. – remélem ezt
nem hangosan mondtam ki.
-Hogy mondtad?
-Mi? Nem mondtam semmit.- hiába próbáltam menteni magam nem jött be. Felállt
a székéről és egy most jön a visszavágás arccal lépkedett felém.Egyre jobban
közeledett ami azt jelentette, hogy vagy futok vagy megvárom mi a büntetés. Már
épp leakartam lépni, de a gondolkodásom alatt olyan közel ért hozzám, hogy nem
tudtam kibújni a karjai közül. Mivel elég erős ahhoz, hogy felemeljen meg is
tette és a nappali felé vette az irányt.
- Mit akarsz csinálni?
- Egy perc és meglátod. - ezzel a mondattal 'ledobott' a kanapéra és el
kezdett csikizni mint az őrült. Annyira nem vagyok csikis,de Ő mindig
megtalálja a gyengepontjaimat. Visítva nevettem és már könyörögtem Neki, hogy
hagyjon békén, de ez nem nagyon izgatta. Szerencsémre pont megszólalt a csengő.
- Megyek kinyitom - amilyen gyorsan csak tudtam el is menekültem előle. Amíg
kiértem az ajtóig volt annyi időm, hogy megigazítsam a ruhám és újra
összefogjam a hajam. Kinyitottam a zárat majd az ajtót és körülnéztem. Nem
láttam senkit ezért becsuktam az ajtót vagyis inkább csuktam volna ha nem akadt
volna meg egy papírdarabon, ami egy piros rózsaszálhoz volt erősítve. Felvettem
a földről és bevittem a házba. Nem foglalkoztam Kyle kérdéseivel egyből a
lépcsőhöz mentem. A szobám fele vezetett a további utam. Kerestem egy vázát
amibe bele rakhatom a növényt, hogy ne hervadjon el olyan gyorsan. Nem találtam
mást csak egy hosszúkás üveg poharat. Gondoltam ez is jó lesz. Amint a virágot
belehelyeztem, leraktam az asztalra a törékeny tartóval együtt. A levél
ez idő közben az ágyamon pihent. Odabattyogtam majd leültem a puha,rúgós matracra
és a kezembe vettem a levelet.Felbontottam a borítékot a körmöm segítségével és
elolvastam a benne található üzenetet.
Sajnálom ami történt kérlek beszéljük meg. Találkozzunk szerdán a Starbucks sarkánál 8-kor L.
------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok!! Itt a 3. rész. Sajnálom, hogy ennyit kések minden résszel de
nagyon sok dolgom van és az új suli sem könnyű. Nah de nem fecsegek itt
többet. Szerintetek ki küldte a rózsát? Tippeljetek kíváncsi vagyok ki
mit gondol. Nem árulok el semmit a következő részig legyen majd
meglepetés.. Szeretném meg köszönni a pipákat amiket az előző részekhez kaptam
és az egy komit is.. Szeretlek titeket. Legalább egy komi és egy pipa után
hozom a következő részt.
Puszi: Szandra
